Csillag Márton
Balaton retró – magyar, 2007. Rendezte: Papp Gábor Zsigmond. Forgalmazó: Budapest Film. 82 perc.
Az emberi környezet legnagyobb szépsége, hogy lassú, de állandó változásban van, melyet a benne élők a folyamatosság miatt szinte észre sem vesznek, visszatekintve azonban egy konkrét időpontra minden kis eltérés szembetűnő. Az ilyen „szembesítésekre” különösen alkalmasak a családi filmfelvételek és archív híradók, illetve ismeretterjesztő kisfilmek, hiszen azoknak éppen az adott helyen, adott időben történtek részletgazdag dokumentálása a céljuk. Papp Gábor Zsigmond, a Budapest retró-filmek és egyéb szociográfiai igényű alkotások rendezője a vizuális emléknyomok sokaságából a családi felvételeket meghagyta a Filmmúzeum csatorna késő esti nézőinek, és kizárólag a megrendezett, rendelésre készült filmekből állította össze színes balatoni mozgóképeslapját. A főváros „szocialista virágkorát” bemutató korábbi munkákhoz hasonlóan ismét tematikus fejezetekre osztotta filmjét, hogy a magyar tenger átkosbeli napjait minél több aspektusból idézhesse fel. A Balatoni üdülők című fejezet a tó gazdasági potenciálját és annak fokozatos kiaknázását prezentálja, kiegészülve némi barkácsromantikával, a Balatoni táborok leginkább a népnevelésről és édesvízi agymosásról szól, a Balatoni turizmus egy új állatfaj, a valutával kitömött turista érkezéséről tudósít, a Balatoni sport szinte szürreálisan szép képekkel nyújt igazi kikapcsolódást, a Balatoni rendezvények pedig egy olyan kor emlékét őrzi, amikor a báli ruha alatt nem lapult mobiltelefon. Ha tetszik, tömény nosztalgia, de tekinthetjük kritikai múltidézésnek is – az elsődleges értékmentés mellett természetesen, hiszen ezek a felvételek talán örökre elvesznének, legalábbis ilyen jó minőségben nem kerülnének ennyi ember elé az alkotók közreműködése nélkül.
Papp Gábor Zsigmond ugyanakkor nem egyszerű krónikás vagy értékmentő, mert filmjei több szinten működnek. A primer élmény a néző részéről a csodálkozás és gyönyörködés, a környezet változásának felismerése; ezt követi a különböző filmrészletek stílusának és funkciójának elkülönítése, mely a kor jobb megértését segíti; végül felmerül a helyzet abszurditása: szépített igazságokból és óvatos hazugságokból akarjuk megismerni a múltat, miközben a jelennel sem vagyunk teljesen tisztában. A rendező film- és szövegválasztásával mindhárom fenti lehetőséget felkínálja a nézők számára, akik értelmi képességeiktől függően egyszerre nosztalgiázhatnak, analizálhatnak és részesülhetnek olyan szürreális élményben, mint annak idején kémiaórán, amikor az oktatófilmben azt mondta a narrátor: „a bauxitból timföldet nyernek” – és a képernyőt elöntötte az ipari báj. Ezt a hatást valamelyest csökkenti a két narrátor, Valló Péter és Máté Gábor teljesítménye, amikor egyes szövegeket kikarikíroznak, és nem hagynak teret a hangalámondás monoton romantikájának, ám ez a koncepció is érthető, hiszen a rendezőnek elsősorban nem az elemelés, hanem az értelmező emlékezés a célja.
Legyen bár nekünk a Balaton a Riviéra, vagy akár egy leharcolt pocsolya, ennek a filmnek ott a helye polcainkon, lehetőleg közvetlenül Egry József falon függő festménye alatt, hiszen a változás precíz bemutatása legalább olyan emlékezetes, mint a pillanat megörökítése.
Extrák: rendezői audiókommentár; képgaléria; kimaradt jelenetek; kisfilm az ötletes végefőcím készítéséről; előzetesek és két játék.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2008/03 60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9365 |
