Schreiber András
There Will Be Blood – amerikai, 2007. Rendezte: Paul Thomas Anderson. Írta: Upton Sinclair regényéből Paul Thomas Anderson. Kép: Robert Elswit. Zene: Jonny Greenwood. Szereplők: Daniel Day-Lewis (Daniel Plainview), Paul Dano (Eli), Kevin J. O'Connor (Henry Brands), Ciarán Hinds (Fletcher Hamilton). Gyártó: Ghoulardi Film Company / Paramount Vantage / Miramax Films. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 158 perc.
A dollár alapja az olaj – sommázták a kortárs recenzensek Upton Sinclair 1927-ben napvilágot látott regényének üzenetét. A Petróleum megjelenésének idején még viszonylag frissnek hatott ez a mára már elcsépelt – de attól még magas valóságtartalmú – makrogazdasági megállapítás: a huszadik század elejéig az olaj jelentősége a szénhez képest eltörpült, inkább rovarölőnek, mint üzemanyagnak használták, csak a nagy világégés ideje alatt, részben a megnövekedett hadiipari megrendelések okán nőtte ki magát stratégiai nyersanyaggá, a gépesített társadalom elsődleges energiaforrásává. 1927-ben érdemes és időszerű volt tehát regényben bemutatni, hogyan festi olajfeketére Amerikát a gyakran nemtelen versengés, a korrupció és a kapzsiság. Ma is időszerű, de Paul Thomas Anderson (Boogie Nights, Magnólia) ahelyett, hogy napjaink gazdasági, politikai és társadalmi történéseit direktben dolgozta volna vászonra, úgy utal a jelenkori olajozott ügyekre, hogy visszanyúl Sinclair regényéhez, és a nagy üzlet megszületésének idejében tartja a cselekményt. Igaz, a Petróleum itt pusztán csak inspiráció, a rendező csupán néhány oldalt tartott meg belőle vázlatpapírnak, meg persze az ominózus summázatot, amit úgy sercegtet a fülünkbe, mint dohánykereskedő a tömnivaló bagót.
Anderson legelőször is a Sinclairtől korántsem távol álló romantikát irtotta ki Kalifornia sziklás-poros olajmezőiről, majd a regény cselekményét, valamint politikai viszonyrendszerét is újragondolta. Míg Sinclairnél a fő konfliktus a nyerészkedő nyers-kapitalista apa és a kommunistákkal szimpatizáló, a munkásjogokat tiszteletben tartó fia között bontakozik ki, addig a Vérző olaj direktora gazdaság és politika, üzlet és vallás összecsapását az olajvállalkozó és egy kaliforniai kisközösség presbiteriánus lelkésze, a Harmadik Megvilágosodás Egyházának elöljárójának küzdelmére hegyezte ki. Üzlet, politika, vallás – Anderson fifikásan ad magas labdát, a Vérző olaj elsőre hagyományos mágnás-mozinak tűnik: a self-made man felemelkedésének (és szükségszerű bukásának) története, az ezüstbányától az olajmezőkig, a fakunyhótól a palotáig vezető út stációinak a felelevenítésével. Annak a felismerését, hogy esetleg mégis többről van szó, hogy a Harmadik Megvilágosodás Egyházának pásztorát nem feltétlenül nyugaton kell keresni, Anderson lassan csöpögtetve adagolja. A rendező ugyanis koncepciózusan megtartott egyet Sinclair regényének erényei közül: komótosan és érdekesen mesél. Ugyanakkor nyelvezete olyan szikár és kemény, mint azok a férfiak, akikről filmje szól – azokról, akik már rég nem whiskyvel, hanem nyersolajjal égetik ki magukból az érzéseket.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2008/03 55. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9355 |
