Csillag Márton
A Szõke-humor sikere az értelmiségi önreflexió és a népies bohózat kényes egyensúlyán áll vagy bukik.
A Zsiguli óta underground és kommersz között lavírozó Szõke András legfrissebb dokumentarista népmeséjében furcsa egyensúlyba került régi és formálódó új énje, kompromisszum alakult ki az alkotói víziók megjelenítése és a szélesebb nézõi igények kiszolgálása között. A Bakkermann ilyen (és csakis ilyen) értelemben kísérleti film tehát, hiszen azt a vékony határsávot keresi, melyen belül a kommersz középszer nem túl elvont, és a mûvészi-szerzõi alámerülések is közérthetõk. Szõke ezzel a munkájával egyszerre két legyet akar lecsapni, félõ azonban, hogy a két jószág tovaszáll, és egyedül az a kis muslica nyúlik ki tenyere alatt, mely a tõle elpártolni soha nem akaró rajongókat szimbolizálja. Mióta az eszét tudja, Szõke András nyomoz. Alfred Hitchcockhoz hasonlóan az õ filmjeiben is mindig van egy McGuffin, egy ok, melyet pontosan nem ismerünk meg, csakhogy az õ történeteiben ez nem egy kitalált tárgy vagy egy államtitok, hanem egy szokatlan cselekedetet eredményezõ emberi motiváció, mely vagy banális, vagy értelmezhetetlen. Legalábbis józan ésszel vizsgálva. És a rejtély megoldásának kulcsa éppen a józanság hiánya: hazugságok, cinkos elhallgatások és szégyenteljes titkok sûrû hálójában folyik a nyomozás, mely végül megállapítja, hogy az ember (különösen a magyar ember) esendõ, útjai pedig kifürkészhetetlenek. A Szõke-világ felépítménye zseniális keret egy folyamatosan változó, azaz a mocsárban egyre mélyebbre süppedõ társadalom bemutatásához, és az elsõ filmekben (Vattatyúk, Európa kemping, Kiss Vakond) legalább olyan megbízható és meghökkentõ receptnek bizonyult, mint Tarr Béla hosszú snittjei. Csakhogy a rendezõ a kilencvenes évek végén kíváncsiságból vagy küldetéstudatból kirándulást tett a programfilmek birodalmában, amikor a kurzusfilmekre és az azokkal kapcsolatos vitákra válaszul elkészítette a Helyfoglalás, avagy a mogyorók bejövetele címû opust. Szõke megmutatta, hogy az egzisztencialista mélyfúrásra alkalmas piti kis ügyek mellett nemzeti mítoszok, közösségi identitástörténetek elmondásához is ért, filmnyelvi kísérletei nagyregények elmondásához is alkalmasak – azaz sajátos módon éppen a nagy elbeszélések korának végét jelzõ posztmodern eszközeivel élesztette újra a magyarok mondáját, õseink történetét. A Helyfoglalás… utáni Tündérdomb szintén historizáló történet volt, mely már vállaltan a rendezõ második otthonának választott Balaton-felvidéken játszódott, majd következett az elsõ celluloidra forgatott darab, mely egyszerre jelentett technikai újítást és visszatérést a riportfilmes-oknyomozó gyökerekhez. A Zsiguli azonban inkább volt Szõke-stílusban elõadott népies bohózat, mint a misztikus dokumentarizmus szépségeinek feltárása a szélesebb nézõi tömegek elõtt, az azt követõ Hasutasok pedig egyenesen élve temette el a rendezõ által évtizedek alatt nagy mûgonddal tökéletesített mûfajt. A mûvészi értelemben vett feltámadás elmaradt, a Bakkermann azonban azt mutatja, hogy Szõke továbbra is a kommersz és az underground ötvözésén fáradozik, és közben újra és újra elköveti ugyanazokat a hibákat: a komplex karakterekbõl egyszerû idiótát farag, a cselekményt idõnként bukdácsolássá redukálja, és ezzel elveszi az abszurd élét. A fent említett Hitchcock képes volt nemcsak ugyanazon recept, de azonos történet alapján is újabb remekmûvet forgatni (A férfi, aki túl sokat tudott), Szõke azonban olyan görcsösen ragaszkodik az eredeti összetevõkhöz, hogy egy ideje képtelen új ízt adni a régi történetnek, vagy új történetet a régi ízhez. A magyar film évek óta hiányolja lelkes úttörõjét, aki korábban egy mosollyal tudott könnyet csalni szemünkbe vagy egy kiadós sírással megnevettetni bennünket, és amellett, hogy szórakoztatott, figyelmeztetett is: a valóság odaát és ideát, azaz a kamera mindkét oldalán megtalálható. Ma már csak a szórakozás maradt, mert talán már a valóságot sem érdemeljük meg – sem itt, sem ott.
| A cikk közvetlen elérhetõségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2008/05 55. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9354 |
