Fáber András
A neofrivol divathullámot – ki tudja, hanyadszor – újra felfedezték Amerikában. Könnyű kézzel és kétségtelen mesterségbeli tudással készült darabja úgynevezett „házassági komédia”: a naiv ifjú lány férjhez készül menni, s ezenközben rájön, hogy saját családjában is mindenki csalja egymást. A helyenként szellemes filmet nehéz etnográfiai érdeklődés nélkül nézni az óceán innenső partjáról: ezek az újvilágbeli kultúr-bennszülöttek alkalmasint hallottak valamit arról, hogy az óvilágban valaha dívott házasságot törni; idejük és módjuk, no meg partnerük is lévén rá, úgy döntöttek: maguk is kipróbálják. Már Róheim Géza megfigyelte: egyes bennszülött törzsek nincsenek tisztában azzal, hogy kapcsolat van a szexuális tevékenység és a gyerekszülés között. A vásznon látható, gusztusos, jólöltözött, napbarnított, kisportolt hím és női egyedek épp ilyen tájékozatlanok a szerelemmel kapcsolatban. Főbb beszédtémáik a szex, a partyk, a shopping, a money, valamint az, hogy ki kivel miért, és ki kivel miért nem (fekszik le). A csökkentett munkaidő, a jómód, a sok szabadidő meg a fehérjedús táplálkozás folytán – ha a film ábrázolta világot tipikusnak fogadjuk el – Amerikában a szex a szabadidő eltöltésének népszerű formájává vált. A film készítői persze furmányosabb agyúak, mint a szereplő személyek: olvasták Freudot („Egy szivar olykor nemcsak egy szivar”), sőt – Andy Warholba oltva – Lev Tolsztojt („2000-ben sem lesz mindenki Anna Karenina, még egy negyedórára sem”), ám Oklahoma és Ruanda, Bosznia és Krajina árnyékában csak halvány unaloműző ez a vígjáték, melynek tanulsága: „a házasság nyomorba dönt” – meglehetősen lapos állítás ötletgazdag világunkban.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1995/08 56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=934 |
