Stőhr Lóránt
A reklámfilm-rendezőként ismert Paczoly Béla első játékfilmje háromgenerációs erdélyi road-movie.
Három férfi, három generáció – három zátonyra futott élet. A nagyapa, a falusi tanító őrzi méltóságát legtovább, bár meglehet, csupán a hamis látszat maradt a tradicionális értékrendjére büszke, nyakas, székely parasztember szerepéből. Akárhogy is, Elekes István ötven évi házasság után gyáván el akar menekülni féltékeny házisárkánnyá vált neje elől, ezért hívja Erdélybe gyanútlan fiát, Gézát, akinek magának is éppen elég baja van. A lecsúszott trombitás már rég nem a muzsika varázsáért játszik, mint gyerekként a falusi színházteremben, lakodalmakon fújja csupán, de a vendéglátózásból is alig él meg, s az volna karrierjének csúcsa, ha a Gundel úri közönségének kulináris élvezeteit zeneiekkel fűszerezhetné. Anyagi és egzisztenciális talajvesztettsége minduntalan kicsúszik a középkorú férfi és az aggódó apa szerepmintáiból, mint pecsétes ing az élre vasalt nadrágból. Ki hallgatna a harmadik feleségétől is válófélben levő apa prédikációira? A rossz nevelés nyomán az út egyenesen visz lefelé; míg Géza, ha sikertelenül is, de legalább küzd a fennmaradásért az eldurvult világban, huszonéves fia már meg sem próbálkozik ápolni a férfias önállóság látszatát: minden lelkifurdalás nélkül tartatja ki magát barátnőjével. Az apai örökséget azonban nem lehet megtagadni, generációról generációra száll a gyengeségből eredő önsorsrontás, így játssza el a fiú megszállottan élettársa pénzét és bizalmát. Nagyapa, apa, fiú: három férfi, akiket nem a meglazult családi kötelékek, hanem a lépésről lépésre felismert sorsközösség tart össze, hogy egyikük sem tud boldogulni az életben, pláne nem a nőkkel.
A megismeréshez azonban idő kell, a közös utazás termékeny ideje, a kényszerű összezártság egy eltragacsosodó autóban, ami előbb Magyarországról Erdélybe, majd Erdélyből Magyarországra viszi hőseinket. A Kalandorok analitikus dramaturgiájú családtörténete ekként beoltódik egy szabályos road movie-ba – epizodikus szerkezet az útonlét passzázsképeivel és tempósan adagolt bűnügyi fordulatokkal –, ugyanakkor a film tréfásan ki is forgatja az országutakon keresztül-kasul száguldozás, a tér birtokba vételének maszkulin műfaját azzal, hogy éppen a férfiszerepek megrendüléséhez társítja az utazás élményét. A három Elekes az út során különféle idézőjelbe tett kalandokba keveredik – rendőrgyilkosság, hulla a csomagtartóban, kísértés egy szőke nő alakjában, menekülés a maffiózók elől –, de a próbák elől inkább meglépnek, semhogy tökös férfiakként, határozottan megoldanák az eléjük magasodó feladatokat. Halálosan komoly road movie-t forgatni Magyarországon persze eleve kudarcra ítélt vállalkozás volna, ezért is keveri Paczolay Béla rendező vígjátékkal az útifilmes zsánert, a kalandok elmismásolása, az akciók elkerülése – a magyar akcióvígjátékokkal ellentétben – mégsem kelt csalódást, mert nem a hajánál fogva előrángatott helyzetkomikumra, hanem a jellemekre, a bennük rejlő humorra és konfliktusokra kerül a hangsúly. A romantikus képzeletnek gátat szabó magyar tájakról a hegyes-völgyes Erdélybe került át az út tetemes része, ami Pados Gyula operatőrnek számos tágas, atmoszférateremtő tájképre adott lehetőséget az alapvetően a színészeket középpontba állító, visszafogott félközeliekből építkező képi világban. Péterfy Gergely forgatókönyve testes, sokszínű főhősöket kerít a vászonra gazdagon rétegzett beszédmóddal, éles riposztokkal és leleményes nyelvi humorral. Haumann Péter, Rudolf Péter és Schruff Milán lendületesen játsszák a komikus színezetű, vérbő figurákat, de miközben fürgén adják a lapot egymásnak, egy-egy jelenetben terük nyílik szerepük személyes tragédiájának megélésére is. A kisebb-nagyobb hősök erdélyi mivolta ugyan elhalványul a színészi alakításokban – Haumanntól különösen szokatlan ez a falusi tanítói szerep –, de mivel a férfiasság válságtapasztalata fölébe nő a színpompás miliőnek, nem rikít ki senki a hangulatosan tipizált zsánerképből. Az utolsó pillanatig fordulatos és szellemes elbeszélés könnyed vonásokkal és pikáns részletekkel írja körbe hősei lélektani helyzetét és társadalmi hátterét. Nem áldozza fel témáját az elbeszélés kényszereinek, sem hőseit a komikum nyomásának, sem a történet személyességét a zsáner szabályainak. A reklámrendezőként ismert Paczolay első nagyjátékfilmje a hőn áhított magyar midcult iskolapéldája. Mese hab nélkül.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2008/02 50. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9269 |
