Filmvilág

A forrás

Pápai Zsolt

Ha létezik ellentmondásos figurája a kortárs amerikai filmnek, akkor Darren Aronofsky az, és ha létezik ellentmondásos műve az ezredelőnek, akkor Aronofsky legutóbbi, tavaly bemutatott munkája az. A bő fél évtizedig készült A forrás grandiózus vállalkozás, három szorosan összekapcsolódó – és váltakozva mutatott – epizódja mintegy ezer évet fog át. A történet az örök élet, az Élet Fája utáni kutakodásról szól, ez a cél hajtja a XVI. századi konkvisztádort, a XXI. századi tudóst és a XXVI. századi asztronautát is.

A hívószavak: áhítat, elragadtatás. A forrás másfél órás New Age-reklámfilm, az újvajákosság katalógusa a maja kultúrából és a Bibliából – továbbá Carlos Castaneda és Terence McKenna tanításaiból – merítve. Körülbelül olyan tanulságos, mint egy agykontroll-tanfolyam vagy egy ufókonferencia („A halál a beteljesülés útja” – szól az egyik kulcsmondat, „A halál egy betegség” – hangzik a másik), mégis ellenállhatatlan vonzerővel bír.

Amennyire rafináltan közhelyes ez a neopogány Biblia, annyira izgalmas a dramaturgiája és – kivált – a kiállítása. A három történet cserepei hézagmentesen állnak össze a film végére, a képek pedig nagyon mutatósak. Darren Aronofsky már a fekete giccs iskolai szemléltető ábráját jelentő Rekviem egy álomért című opusával bizonyította, hogy zavarba ejtően tehetséges stiliszta, aki rendre kétségbeejtően üres lózungokat ereget. Nincs ez másként A forrásban sem, ahol a New Age-es maszlagot erős kubricki intenciót mutató látvány köríti. A fehér és az arany dominanciájára épülő kompozíciók egy varázslatos világot nyitnak ki, és igaz, hogy az űrbeli képek némelyike az ezoterikus könyvek dombornyomású borítóira emlékeztet, a látvány így is sokkoló. Aronofsky filmje az ezredelő igazi attrakciója; a képek külön érdekessége, hogy – a hírek szerint – a legtöbb a komputertechnika kerülésével készült, a látványtervező csapat mikrofotókat készített Petri-csészében lezajló kémiai reakciókról, és ezek felnagyításával teremtette meg a világűr arcát. Lehet, hogy ez csak kamu, de a film tényleg mellbevágó.

Extrák: A kimaradt jelenetekből összevágott rövidfilm arról, hogy Tom, a XXVI. századi asztronauta mint tengeti az űrhajójában meditálással és gombaültetvényének nevelgetésével (!) a hétköznapjait; egy helyenként pszichedelikussá formált, hosszabb werk.