Kovács Marcell
Les Maîtres du temps – francia–magyar, 1982. Rendezte: René Laloux. Forgalmazó: Corner Film. 78 perc.
A Mátrix-sorozat, a Philip K. Dick-adaptációk és a filozofikus sci-fi animék korában az, hogy mi történik valahol egy távoli galaxisban, egyre kevésbé foglalkoztatja a tudományos-fantasztikus filmek alkotóit, az érdeklődés homlokterébe az emberi agy által generált virtuális valóságok labirintusa került. Negyedszázada azonban az efféle egyszerre izgalmas és ijesztő tudati játékok még különlegességnek számítottak, és Az idő urai nem csak a témaválasztásban, de a megvalósítás módjában is újdonságként hatott. Felnőtteknek (is) szóló egészestés sci-fi rajzfilm volt, igazi kuriózum abban az időben, ráadásul kicsit a miénk is, hiszen a Pannónia Filmstúdió műhelyében készült. Nem véletlenül vált nálunk egy generáció alapfilmjévé, aminek magyar DVD-megjelenése az idei év nagy eseménye. A rendező, René Laloux A vad bolygó sikere és cannes-i különdíja után ismét a francia sci-fi író, Stefan Wull egyik történetét dolgozta fel, de Roland Topor helyett ezúttal a hasonlóan nagy formátumú, bár a magaskultúra köreiben kevésbé ünnepelt rajzművészt, Jean „Moebius” Giraud-t, a francia képregény nagymesterét kérte fel a figurák és a helyszínek megalkotására. Az idő urai különleges élmény, álomszerű képekben fogalmazó, merengő hangulatú sci-fi mese az idegen bolygón magára maradó kisfiú és a segítségére siető mentőcsapat kalandjairól. A hagyományosnak tekinthető történet a film végi fordulat fényében azután új értelmet nyer, lírai tűnődéssé változik az élet és a halál körforgásáról, az idő kérlelhetetlen szigoráról. Mai szemmel nézve a film talán még hatásosabb, de erényei mellett a hibái is látványosabbá váltak. A vagány embercsempész űrhajóparancsnok, a két mókás rezonőr figura és a címszereplők mesterséges bolygója egyaránt a Csillagok háborúja túlzott hatásáról árulkodik, a képi világ helyenként bántóan elnagyolt, és a befejezés logikája zavaros, minél többet rágódik rajta az ember, annál inkább. Ez utóbbiról azonban az egyre nehézkesebb felnőttkori gondolkodás is tehet. Mert ahogyan az egyik kísérő kisfilmben a fiatal francia újságíró is megjegyzi, érdekes módon gyerekfejjel az értelmezés semmiféle problémát nem jelentett. Extrák: Kétlemezes, roppant igényes kiadás felirat-kommentárral, egyórás riportfilmmel a magyar rajzolók élményeiről, félórás werkfilmmel, Moebius storyboardjaival és az eredeti regény szerzőjével, Stefan Wullal készített interjúval.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2007/11 60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9184 |
