Varró Attila
Kaidan – japán, 1964. Rendezte: Kobayashi Masaki. Szereplők: Nakadai Tatsuya, Nakamura Katsuo, Shimura Takashi. Forgalamzó: Feinimpex – SoundCard kft. 183 perc.
A modern horror a hatvanas évek nyitányán jóformán egyet jelentett a gótikus örökséget színpompás, szélesvásznú köntösbe bújtató szürreál-víziókkal, legyen szó a trash-mogul Roger Corman kifinomult Poe-adaptációiról, Mario Bava itáliai mestermunkáiról vagy Kobayashi Masaki legendás Kwaidanjáról, ami mai napig a japán kísértetfilm etalonjának számít. A négy önálló epizód Lafcadio Hearn századfordulós népmesegyűjtő és szépíró 1904-es antológiájából származik, köztük több kanonizált szellemmesével, mint a megfagyott lelkekre vadászó Hóasszony, a szerelmét hazaváró örökifjú feleség vagy a holtaknak éneklő dalnok története – közös jegyet kerettematikájukon túl mindössze erős reflexiójuk jelent a mesemondásra: mintha csak egy prózaíró kurzusterv pontjait énekelnék meg a japán fonókban, a valóság–fikció viszonyától a narrátor szerepén át a nyitott befejezés kérdéséig. A Kwaidan kísérteteposza hasonló szerepet tölt be Kobayashi életművében, mint az Onibaba–Kuroneko rémpárosa Kaneto Shindo pályáján: egyfajta látványos határátlépés a rögrealizmus szigorú külvilágából az erősen stilizált látomások lélekbirodalmába. Színpadszerű Technicolor-expresszionizmusa fényjátékaival, geometrikus tértagolásával és Toru Takemitsu minimalista kísérőzenéjével intenzív szubjektivitású, ugyanakkor végletekig absztrahált olvasatát kínálja a hagyományos rémfolklórnak, merészen szakítva a korábbi társadalmi elkötelezetségű objektivitással. Kobayashi remekműve jegesen izzó stílusbravúr és vaskos zsánerenciklopédia, egyszerre Ur-szövege a manapság divatos J-horror trendnek (lásd megelevenedő tükörképek, fekete hajzuhatag) és gazdag forrása a nyolcvanas évek neobarokkjának, amelyből többek közt olyan alkotásokhoz merítettek, mint az Álmok, a Párnakönyv vagy az – akár minimálverziójának is tekinthető – Ragyogás. Extrák: az Eureka kiváló Masters of Cinema-kiadása (elsőként az eredeti három órás hosszal!) botrányos formában kerül a magyar közönség elé: a 2.5:1-es eredeti képformátum anamorf torzítású 16:9-es arányban szerepel a lemezen, a magyar felirat pedig több helyen angolra vált.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2007/10 62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9154 |
