Tartalmi elemek kiemelése
rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Láttuk még

Ízlések és pofonok

Parádi Orsolya

No Reservation – amerikai, 2007. Rendezte: Scott Hicks. Írta: Sandra Nettelbeck forgatókönyve alapján Carol Fuchs. Kép: Stuart Dryburgh. Zene: Philip Glass. Szereplők: Catherine Zeta-Jones (Kate), Aaron Eckhart (Nick), Patricia Clarkson (Paula), Jenny Wade (Leah). Gyártó: Warner Bros / Village Roadshow Pictures. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 103 perc.

 

Néha tényleg érthetetlen a magyar forgalmazók szándéka a címadást és a műfaji besorolást illetően. Scott Hicks filmje nem vígjáték, hanem finomra hangolt, visszafogott romantikus dráma három izolált pontról, akikból végül család lesz. Ízlésről persze beszélhetünk, hiszen a rendező Philip Glasst kérte fel zeneszerzőnek, aki egészen emelkedett hangulatot teremt finom hanghatásaival, viszont nem egyszerű pofonnak nevezném azt a sorstragédiát, ami elindítja a történetet. Kate, egy menő manhattani étterem vaskezű séfje a magánéletét tökéletesen professzionalitásba fojtó magánzó. Arcvonásain és főleg tekintetén akkor uralkodik el először érzelem, amikor megtudja, hogy ebédre várt húga autóbalesetben meghalt, és apa híján a kilenc éves Zoe számára ő az egyedüli támpont a jövőben. Nincs választási lehetősége, ehhez képest minden tűzijáték nélkül rendezi át életét az új paraméterek szerint. Bár a pótanya szerepben tapasztalatlan, mégis érett nőről beszélünk, aki képességeihez mérten igyekszik pótolni az elnémító űrt a kislányban, Zoe étvágyát mégsem ő hozza vissza, hanem az új sous-chef, Nick. A nő idővel nem hirtelen jött anyaszerepe miatt bontja ki dús barna haját, hanem a férfi miatt, aki színt, új ízeket, érzékiséget, konkrétan dübörgő olasz operát visz életébe.

A jól eltalált dialógusok, az a pár helyszín – az éttermi konyha, a hűtőkamra, a lakásbelső, a hajnali halpiac –, a borongós fény-árnyék viszonyok, a háttérzene pontosan tükrözik az izolált lét problematikáját, és Hicks biztos kézzel választott ennek megszemélyesítéséhez szereplőket is. Van egy nő, jön egy gyerek, majd általa egy férfi, és összeérnek az ízek. Cafatokká analizálhatjuk, mégis ennyi a recept.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/10 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9147

Kulcsszavak: 2000-es évek, család(i viszonyok), Dráma, gasztronómia, Játékfilm, női szerepek, szerelem, USA film,


Cikk értékelése:szavazat: 971 átlag: 5.39