Tosoki Gyula
Belle de Jour – francia, 1967. Rendezte: Luis Buñuel. Szereplők: Catherine Deneuve, Jean Sorel, Michel Piccoli, Francisco Rabal. Forgalmazó: Caesar Film International. 101 perc.
Arról lehet vitatkozni, hogy A nap szépe vajon Luis Buñuel legjobb művei közé tartozik-e, arról viszont nem, hogy a legjellegzetesebbek egyike. A mester (második) franciaországi korszakának második darabjában megvan minden, mi munkáinak védjegye, álomdramaturgia és frusztrációanalízis, szürrealisztikus hangoltság és fekete humor, vallásfricskák és kapitalizmuskritika. Miként nem eldönthető, hogy amit látunk, látomás vagy – úgymond – a valóság, akképpen az is nehezen kibogozható, hogy dráma vagy komédia-e a film. Éppen ebben, a bevett kliséket, formákat, műfajokat átjáró (eltörlő) jellegében áll varázsa, és e tekintetben az életművet lezáró nagy trilógiát előlegezi.
Buñuel a legállandóbb, az elsőtől az utolsóig minden filmjében kísértő témát, a végtelenített beteljesületlenség traumáját veszi elő itt is. A nap szépe hőse a burzsoázia diszkrét bájától nem mentes, a nagy jólétben folyvást unatkozó csodanő, aki férje számára a vágy titokzatos és elérhetetlen tárgya, mindenki másnak könnyen megkapható konzumnő – különös, hogy a pikáns témát mennyire visszafogott tónusban, finoman gyilkos utalásokkal operálva teríti a rendező. Az izgalmas karakterek sorát felvonultató filmet a témakezelés mellett az idővel folytatott játék avatja mesterivé: Buñuel egyszerre nyúl vissza Bergmanhoz (A nap vége) és Resnais-hez (Tavaly Marienbadban), de azoknál kevésbé szofisztikáltan, kifejezetten közönségbarát módon beszél. Mint a hatvanas–hetvenes években született munkáiban annyiszor, ezúttal is rafinált fölénnyel aknázza ki a modern film leleményeit, szervesíti stílustalan stílusához azokat.
Extrák: előzetes, fotógaléria.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2007/09 61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9122 |
