Pápai Zsolt
The Contender – amerikai, 2000. Rendezte: Rod Lurie. Szereplők: Joan Allen, Gary Oldman, Jeff Bridges, Christian Slater. Forgalmazó: Caesar Film International. 121 perc.
A mindenkori hollywoodi film egyik megkapó jellegzetessége univerzalisztikus volta, a legbonyolultabb (esetleg helyi érdekű) témáknak a világ majd minden táján érthető formában történő tárgyalása, tálalása. Ha a jól felépített dramaturgiához akkurátus információadagolás és precíz feszültségépítés járul, akkor még egy olyan tökéletesen érdektelennek tetsző sztori is izgalmassá válhat, amely az alelnökjelölés procedúráját mutatja be.
A manipulátor nyílt clintoniánus propagandafilm, ráadásul a feleslegesen hosszúra nyúlt zárlatában rátelepszik a hazafias szmog, mégis fenemód élvezetes. Az amerikai belpolitika mocsarában játszódó történet főszereplője a hirtelen megüresedett alelnöki pozícióra pályázó szenátornő, Laine Hanson (Joan Allen), aki a jelölőbizottság mccarthysta hajlamú vezetőjének, Shelly Runyonnak (Gary Oldman) a heves ellenállása közepette kívánja ambícióit megvalósítani. A dörzsölt és bigott Runyon – mivel megvan a maga jelöltje a posztra – a nő bakfiskori szexuális kicsapongásairól készült bizonyítékokkal, illetve az abortuszról vallott liberális nézeteit kiforgatva, továbbá ezernyi más apró trükkel igyekszik keresztbetenni, ám egyetlen pillanatra sem lehet biztos a dolgában.
A szép, testes beállításokkal megszórt, a tárgyalótermi thrillerek miliőjét idéző filmben ugyanis rendre fordul a kocka, újabb és újabb szempontok, tanúk, bizonyítékok kerülnek elő és merülnek fel, és ezek nyomán a történet végig lebilincselő marad, olyannyira, hogy még a szórványosan előforduló kimódolt pillanatok vagy a leplezetlen propagandisztikus szándék sem veszi élét. Rod Lurie rendező elegánsan szerecsenmosdat. Mert a film kétségtelenül a Bill Clinton második ciklusának végén kipattant botrányokról szól, erre utal a téma és kifejtésének módja, illetve az egyes – kivált a pozitív – szereplők dizájnolása is (a Jeff Bridges alakította gourmand elnök figuráját egyértelműen Clintonról mintázták, míg Laine Hanson karakteréhez az elnök b. neje állhatott modellt), sőt még a Monicagate kapcsán elhíresült kijelentés („Nem bűnös, de felelős”) is elhangzik az egyik dramaturgiai csúcsponton.
Extrák: előzetesek; kimaradt jelenetek; interjú Joan Allennel, fotógaléria.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2007/09 60-61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9120 |
