Harmat György
Kemény fickó egy kemény közegben. Ez Jimmy. De érző szívű ember is, aki mindig segíteni akar, és mindig cserbenhagyják. Börtönt, a halál érintését vállaló balek, aki talán mégsem akkora balek. Hiszen – kisember létére – szembe mer szállni a maffiózó nagyfőnökkel. Sorsa azt példázza, hogy az utca, a külváros, a roncstelep veszélyes üzem.
Szakmailag megfelelő (bár hullámzó) színvonalú, egységes stílusú gengszter-thrillert látunk. A neorealista beütésű, feszült konfliktusindítást még érdeklődéssel nézzük. A közepesen brutális-véres, minden ízében szokványos középrészt már elhatalmasodó unalommal. Az egy nagy, több kisebb fordulatot tartalmazó, izgalmas záróharmadot pedig örömmel: lám, egy film magához tér.
Annyira azért nem, hogy ne hagyna időt a morfondírozásra. Egy provokatív témákat filmre vivő (Idi Amin Dada tábornok, Maîtresse), „marginális” francia alkotó, Barbet Schroeder elmegy Amerikába. Több produkciót jegyez. Mestermunkát is a maga nemében (A szerencse forgandó). Most pedig ezt a darabot, mely nemcsak azért teljesen másodlagos, mert egy 1947-es Henry Hathaway-film, A halál csókja (ez a Megérint a halál eredeti címe is) remake-je. Schroeder legfőbb segítőtársa ugyancsak európai: Luciano Tovoli. Az olasz művész korábban olyan alkotásokat fényképezett, mint a Foglalkozása: riporter, Az utolsó asszony és Zsaruszerelem. Most pedig ezt. Így festene a (rendezői, operatőri) karrier?
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1995/07 60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=912 |
