Kolozsi László
Goodbye Bafana – brit, 2007. Rendezte: Bille August. Írta: Bob Graham és James Gregory könyvéből Greg Latter. Kép: Robert Fraisse. Zene: Dario Marianelli. Szereplők: Joseph Fiennes (Gregory), Dennis Haysbert (Mandela), Diane Kruger (Gloria), Patrick Lyster (Jordaan). Gyártó: Future Films / Banana Films / Arsam International / Thema Productions. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 140 perc.
A Goodbye, Bafana történelmi melodráma. E műfaj főhőse nem egy arra érdemes hölgy iránt viseltetik gyengéd érzelmekkel, hanem egy történelmi eszme vagy egy elkötelezett személy vonzalma tárgya, érte tesz meg mindent, ha kell, érte áldozza fel, ha kell – és csak így lehet könnyeket előcsalogatni – , az életét. A történelmi melodráma hőse nem azonosul a film elején az eszmével, lassan lesz bolondja; ritkán látni olyan hőst, aki első látásra beleszeret abba a teljes odaadást követelő eszmerendszerbe, aminek nagy valószínűséggel híve a film számos alkotója (elsősorban a rendező) is. A történelmi melodráma első harmada többnyire a központi alak jellemváltozását mutatja be, azt a folyamatot, ahogy fülig szerelmes lesz a legtöbbször jó embert követelő ideológiába: a történelmi melodráma tulajdonképpen sima melodráma, csak nem napjainkban játszódik, hanem a távoli vagy a (jelen esetben) kevésbé távoli múltban, és legjobb szándékai ellenére sem több egy kissé unalmas wipey-nél, vagyis egy érzékeny asszonyszíveket facsaró drámánál. Legjobb szándékai ellenére sem emlékezetes: ritkán tehet arról, ha nyoma marad a sulykolt, és a film apropójául szolgáló eszmének.
Az apartheidre nem Bille August Goodbye, Bafanája miatt fogunk emlékezni, ahogy – remélem – a holocaustra sem Spielberg „jó emberes” filmje miatt. Hiába bizonyosodik be újfent, hogy a dán August Európa legjobb melodráma rendezője, hiába a megkérdőjelezhetetlenül igaz eszme a háttérben, hiába a kéklő hegyek, a pontos korfestés, a 24-ben amerikai elnökeként elhíresült Dennis Haysbert afrikai akcentussal színezett pontos alakítása: a Goodbye, Bafana egyetlen perce, egyetlen kockája sem eredeti. Még a hősök szeretteinek halála sem megható. Bille August ugyanis nem tudja, és nem is akarja megszegni a (történelmi) melodráma szabályait – az hiányzik legjobban belőle, ami a leginkább jellemzi Mandelát: a bátorság. A meg nem alkuvó törekvés az igazra, a helyesnek véltre. Bille August éppen azért népszerű, Oscar és egyéb díjas, mert nagyon tudja és nagyon tudja használni a műfaj elemeit, de jelen filmjével nem csak bakot lőtt, még árt is Nelson Mandela ideológiájának: hiszen arról nincs mondanivalója. Arról alig szól valamit. Vajmi keveset lehet megtudni az Afrikai Nemzeti Kongresszusról (ANC), arról, hogy miben is hitt Mandela. És erre az sem mentség, hogy a mű nem Mandela, hanem börtönőre - a thembu nyelvet egy gyermekkori barátságának köszönhetően jól beszélő – James Gregory emlékirataiból készült. Mandela, a Goodbye, Bafana szerint, nem több mint egy a történelem makacs alakjai közül. A megalázott feketék hangját alig hallani. Augustnak a fehér elefántformájú hegyek fontosabbak voltak.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2007/09 56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9111 |
