Pápai Zsolt
Fracture – amerikai, 2007. Rendezte: Gregory Hoblit. Írta: Daniel Pyne és Glen Gers. Kép: Kramer Morgenthau. Zene: Jeff és Mychael Danna. Szereplők: Anthony Hopkins (Crawford), Ryan Gosling (Beachum), David Strathaim (Lobruto), Rosamund Pike (Nikki). Gyártó: Castle Rock Entertainment / New Line Cinema. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 112 perc.
Máig úgy tetszett, a szürke hollywoodi iparosok egyik legszürkébbike Gregory Hoblit, akinek érdektelen (Hart háborúja), semmitmondó (Frequency) és bután bombasztikus (Letaszítva) munkái mellett merő véletlenségből jött ki egyszer a lépés. Mert a pályát nyitó Legbelső félelem igazán ütős darab, etalon a kortárs thrillerek között.
A rendező új munkáját nézve felmerül a gyanú, hogy a debütáns film mégsem véletlenül sikerült annyira jól. A Legbelső félelem után egy évtizeddel Hoblit visszakanyarodott saját kezdeteihez, és ismét veretes thrillert forgatott, mégpedig igen magas színvonalon: a hagyományos tárgyalótermi bűnügyi történetek nyomvonalán haladó, de az olajozott steadicam-futamok miatt korszerű kiállítású mozi végig vonzza a tekintetet.
A Törés minden ízében klasszikus dramaturgiájú film, precízen felépített háromfelvonásos szerkezettel, két erős középponti karakterrel és egy célirányos rejtéllyel. Ennek a rejtélynek a felgombolyítása azért különösen izgalmas, mert nem a bűnelkövető személye utáni nyomozás, hanem a bűnelkövetés mikéntje utáni kutakodás a lényege. A klasszicizáló szándék emellett a előadásmódon is érzékelhető, abban, hogy a régi nagy mesterekhez hasonlóan Hoblit pipettával csepegteti a feszültséget, míg az akciójeleneteket látványosan kerüli. Akciókra nincs is szükség, a történet csupán a játékidő közepetáján lassul le kicsit a melodramatikus elemek miatt, de idővel ismét optimális fordulatszámon pörög.
A film az élet által elkényeztetett, hiperprecíz multimilliomos (a Hannibal Lecter-figurát ezúttal szalonképesebb változatban adó Anthony Hopkins) és a sikerei által elkapatott, feltörekvő jogászzseni (az ifjú Edward Nortonra emlékeztető Ryan Gosling) csatáját meséli el – egymás tükörképei ők, amit Kramer Morgenthau operatőrnek a tükröződő felületekkel folytatott vég nélküli és briliáns, szakmailag hatalmas kihívást jelentő játéka is nyomatékosít. A Törés az önhittség filmje, a megmérkőző felek kölcsönösen lebecsülik egymást, és végül is az győz, amelyik mer gyenge lenni. Vezekel az önteltsége miatt, és ezzel fórba kerül a másikkal szemben. A régi Hollywoodban dolgoztak meg ilyen állhatatosan a hősök a sikerért, manapság gyakran kézhez kapják problémamegoldó, rejtélylátó vagy éppen világmegváltó képességeiket.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2007/08 58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9087 |
