Mátyás Péter
She Hate Me – amerikai, 2004. Rendezte: Spike Lee. Írta: Michael Genet. Kép: Matthew Libatique. Zene: Terence Blanchard. Szereplők: Anthony Mackie (Jack), Kerry Washington (Fatima), Ellen Barkin (Margo), Monica Bellucci (Simona), Jim Brown (Geronimo). Gyártó: 40 Acres and A Mule Production. Forgalmazó: FF Film & Music. Feliratos. 138 perc.
Jack Armstrong a Harvardon diplomázott juppik, a feltörekvő feketék illusztris képviselője. A Progeia gyógyszergyár vezető biokémikusa, ahol egy új AIDS elleni vakcina előállításával foglalkoznak. A gyógyszer gyorsabb forgalomba hozatala érdekében a cég vezetése manipulálja a kutatási eredményeket, ezért Jack panaszt tesz a felügyeleti szerveknél. Rövidesen az utcán találja magát letiltott bankszámlájával, korrupt főnöke összeköttetései miatt pedig már sehol sem számíthat munkára. Kilátástalan helyzetéből ex-barátnője, a biszexuális Fatima ötlete kínál kiutat. A spermabanktól idegenkedő, ámde gyermekre vágyó magányos hölgyeknek fejenként tízezer dollárért Jack áruba bocsátja férfiasságát.
Spike Lee két filmet gyúrt egybe. Az első egy hosszadalmas vígjáték, némi erotikus töltéssel, elkerülve a női meztelenség látványát. Hősünk kényszerpályán mozogva egyik női ölelésből a másikba zuhan, miközben egyre fogyatkozó meggyőződéssel hangoztatja etikai kétségeit. A történet legmulatságosabb epizódja, amikor egy maffiavezér lánya teherbe esik tőle. A mindenható apát John Turturro játssza, akinek kedvenc időtöltése, hogy a megszólalásig képes azonosulni a Marlon Brando megformálta Keresztapa figurájával. A paródia telitalálat, elképzelhetjük, az olaszos komédiázás sokat javíthatott volna a sztorin. A rendezőt viszont egy második film izgatta, amelyben védőbeszédet tart a korrupció, az intolerancia, a politikai manipulációk ellen. A sablonoktól nyüzsgő vádaskodások bántóan primitívek, a Watergate-ügy és George W. Bush elnök kormányzása és módszerei között felállított párhuzam pedig hazug. Lee visszatérő témái a politikai elit beszennyeződéséről, a republikánusok gyűlöletéről irritálóak. Ezek hatására a vígjáték belefullad a közöny és az ostoba politikai propagandafilmek állóvízébe.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2007/08 58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9086 |
