Vajda Judit
Salvador Puig Antich – spanyol, 2006. Rendezte: Manuel Huerga. Írta: Francesco Escribano könyvéből Lluis Arcarazo. Kép: David Omedes. Zene: Lluis Llach. Szereplők: Daniel Brühl (Salvador), Tristán Ulloa (Oriol), Leonardo Sbaraglia (Jesus), Olalla Escribano (Imma). Gyártó: Future Films / Mediapro. Forgalmazó: Best Hollywood. Feliratos. 134 perc.
Azt még a mindenre elszánt, Che Guevara-pólós, McDonald’s-zúzó antiglobalista tüntetők is tudják, hogy a bankokban nemcsak a gazdagok tartják a pénzüket, hanem a szegények is. Manuel Huerga filmje mégis már az elejétől kezdve azt sulykolja a nézőnek, hogy főhőse, a Franco-diktatúra ellen főként bankrablással tiltakozó Salvador Puig Antich lelkileg tiszta, erkölcsileg tökéletes hős, és anarchista csapatával együtt helyesen cselekszik, amikor „a hatalom orra alá borsot törve bankokat rabolnak ki, hogy abból a munkásosztály harcát pénzeljék” (ugye érezzük az ellentmondást?). Holott a lelkes fiatalnak jó néhány húzása igencsak ellenszenves, például eléggé elítélhető módon volt szerelmét is belekeveri a hatalomellenes játszadozásba. Nemcsak a rezsim nyomja el tehát a népet, a szimpatikusnak ábrázolt, idealizált forradalmárok is ugyanúgy manipulálnak (lásd: „Gyere, megtanítjuk neked az ideológiát!”) – ahogy az alkotók is manipulálják a nézőt, amikor a film fő alakját már jó előre hősnek kiáltják ki.
Az elszavalt jelszavakkal telített, szájbarágós flash-backek és a bántóan didaktikus, direkt üzenetek ellenére körülbelül a közepére mégis úgy érezzük, hogy a dolog működik. Emögött pedig nem állhat más, mint a főszerepet alakító Daniel Brühl karizmája: hiába ítéljük el esetleg azt, amit figurája tesz, ő maga mégsem válik egy percre sem ellenszenvessé. A fiatal színész tehetsége főként az utolsó fél órában, a kegyetlenül aprólékosan ábrázolt, elnyújtott várakozás hosszú perceiben szembetűnő (Salvador a börtönben várja a döntést a halálbüntetése elleni fellebbezés ügyében), amikor ő már szinte alig nyilvánul meg (addig aktív karaktere ekkor kifejezetten statikus), csak a többi színész körülötte. A film legszebb jelenete, amikor Brühl nem csinál semmit, csak ül a vécén, mégis elemi erővel fejezi ki az emberi kiszolgáltatottságot. Így éri el egy tehetséges színész, hogy amit nem hiszünk el a rendezőnek és a forgatókönyvíróknak, neki fenntartások nélkül elhisszük: azt, hogy Salvador Puig Antich jó ember.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2007/08 56-57. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9083 |
