Pápai Zsolt
El habitante incierto – spanyol, 2004. Rendezte: Guillem Morales. Szereplők: Andoni Gracia, Mónica Lopez. Forgalmazó: Cinetel. 108 perc.
Kevés európai ország büszkélkedhet olyan pazar bűnfilmkultúrával, mint Spanyolország, jó ideje virágzik itt a thriller, burjánzik a horror, és a helyi klíma ma is gyakran értékes-izgalmas műveket terem. A gazdag hagyomány rendre felszínre vet újabb tehetségeket, mint például Guillem Moralest, aki három éve, alig huszonkilenc évesen levezényelt bemutatkozó nagyjátékfilmjében számos erényt csillogtat.
A hat nap eseményeit átfogó, tükörszerkezetű – a játékidő felénél mérnöki pontossággal kettészelt – történet első része inkább a horror, a második a thriller felé húz, ennek megfelelően előbb a sokkeffektusok, majd a suspence-technika uralja azt. A főhős építészmérnök, aki barátnője leléptével egyedül marad az általa felújított, gigantikus méretű házban, és magányában nem mindennapi élmények részese lesz. A sztori itt az „ódon sötét ház”-formulára épül, és lényegében az ismert panelekkel játszik el, a második részben azonban fordulat áll be a középponti szereplő életében és a cselekmény menetében, így marad izgulnivaló. Kivált azt követően, hogy világossá válik: hősünk vágyainak tárgya különös módon duplikálódott.
Moralest olyan alkotók ispirálták, mint Alejandro Amenábar (Más világ), David Fincher (Pánikszoba), sőt Alfred Hitchcock. Már a főcím sokat elárul fétiseiről, a zene Bernard Hermann kísérőzenéit, a montázs Saul Bass Hitchcock számára készített munkáit, illetve a Pánikszoba nyitányát is felidézi. Az előadásmód – hol decens, hol szédító steadicam-futamok a betegesen szűk terekben – szintén Fincher hatását mutatja, míg a főtémák (a voyeurizmus áldásai és átkai, az egyéniség megkettőződése) Hitchcock kedvenc témáival paralellek, továbbá a mester szellemét idézi Morales tárgyfetisizmusa is: utóbbit a dramaturgiai csúcspontokon előtérbe nyomakodó két portréskicc jelzi.
A mozi igazi érdekességét az adja, hogy a rendezőnek sikerült plasztikus (műfaji) formát találnia egy többrétegű válsághelyzet bemutatásához: A fantomlakó lényegében a párkapcsolatai vesztével magára maradt és különböző paranoiatechnikákat kifejlesztő emberről szól, arról, hogy miként emészti fel a meddő vágy a személyiséget. A rendező külön érdeme, hogy a téma kifejtése közben sikeresen racionalizálta az „ódon sötét ház” misztikus modelljét, azaz nem lidérceket és kísérteteket léptetett fel, hanem minden rendhagyóbb elemével együtt is életszagú(bb) történetet terített.
A fantomlakó leginkább emiatt rokonszenves film, azzal együtt, hogy Moralesnek egyvalamit egyelőre nem sikerült maradéktalanul megtanulnia idoljaitól: az információadagolás technikáját még nem űzi mesterfokon. Kivált az itt-ott erőszakoltnak tetsző dramaturgiai fordulatok rontanak az összképen (a második részt például túlságosan sok véletlen készíti elő), de néhány kifejtetlen jelenet is akad.
Extrák: a főszereplők, Andoni Gracia és Mónica Lopez filmográfiája; képgaléria.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2007/06 61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9030 |
