Vajda Judit
Transylvania – francia, 2006. Rendezte és írta: Tony Gatlif. Kép: Céline Bozon. Zene: Delphine Mantoulet. Szereplők: Asia Argento (Zingarina), Amira Casar (Marie), Birol Ünel (Changalo), Marco Castoldi (Milan). Gyártó: Princess Film / Pyramide Productions. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 103 perc.
A Gadjo Dilo – A bolond idegen után csaknem tíz évvel Tony Gatlif megint a kívülről érkező szemével ábrázol egy idegen, egzotikus világot: ismét a romániai cigányok muzsikával, alkohollal és nyomorral, ámde sok-sok érzelemmel átitatott életét. A Franciaországból érkező, az Erdélyben élő romák között gyermekének apját kereső Zingarina és Csangalo, a helyi csencselő meséjével újra támad az Európa nyugati részén élők számára kétségtelelnül izgalmas, ám már sokszor látott balkáni–délkelet-európai vadromantika. A kérdés ezért inkább az, hogy Gatlifnak sikerül-e meghaladnia a – részben korábban saját maga által teremtett – kliséket.
Néhány alkalommal szerencsére igen – főleg a humornak és a színészi alakításoknak köszönhetően. A cselekmény során tökéletesen asszimilálódó nyugati nőt alakító, tarka kendő és földig érő szoknya segítségével echte cigánylánynak öltöztetett nemzetközi sztár, Asia Argento már csak gegnek is jó, a korábban a Fallal szembenben látott Birol Ünel jelenléte pedig – sokat megélt, beszédes arcával – ezúttal is tökéletes.
A filmen sokat segít a gyönyörű, sodró, autentikus zene is (az előadók között Palya Bea is feltűnik), hiszen az életről, a mulatozásról, a pénzről és a szerelemről szóló ordító közhelyek sokkal elviselhetőbbek, ha dalban mondják el őket. Bár minket, magyarokat már azzal megvesznek, hogy a film utolsó negyedében szinte folyamatosan magyar szót hallani a vásznon (a rendező-forgatókönyvíró ugyanis lelkiismeretesen felsorolja az Erdélyben élő különböző etnikumokat a romántól a romáig).
A Transylvania egy kulcsfontosságú dramaturgiai pontján ezenkívül felveti a Szemle-nagydíjas Iszka utazásának fő témáját jelentő csellengő árvagyerekek problémáját is. Az ugyan nem kérdés, melyik film a hitelesebb, mégis megkapó az az őszinteség, mellyel Tony Gatlif közelít egy olyan világhoz, ami talán csak az ő fejében létezik.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2007/06 59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9026 |
