Hirsch Tibor
Kemény kor könyörtelen vetélkedőt kíván.
Persze, hogy nem a Legyen ön is milliomos!-sal kezdődött, még ha ennek a műsornak glóbuszt hódító változatai futtatták is föl igazán a réges-régi televíziós kvízhagyományt. Az RTL Klub kínálta Vágó-féle vetélkedőt gyors ellenlépés is követte akkor a konkurenciánál: jött és bukott a Multimilliomos. És ahogy a csatornák licensz-felelősei, mindenféle kártyákat tartva a kézben, vetélkedőt dobnak a vetélkedőre – Ászt a Királyra –, éppen most lehetett végre a másik lapjára odacsapni a legfrissebb világsikert: mert hogy már megvan nekik, hát a TV2-ben előhúzták az Egy a 100 ellent – többé ez sem rejtőzködik a honi nézők tekintete elől a globális médiapakliban.
No de mitől ment föl ennyire a közönséges műveltségi vetélkedők nézettségszám-növelő ázsiója odakint a nagyvilágban? Nem véletlen, hogy már a „Legyen ön is…” kezdetű rövid mondatban sem szerepel az okosság és annak ilyen-olyan szinonimái. Mondjuk, hogy „Ki miben tudós?” És hogy a kvízjáték „teljesítmény és jutalom” közönségcsalogató elegyéből esze ágában sincs pont a teljesítményt kiugrasztani, mondjuk olyan felszólítással, hogy „Törd a fejed!”, annál inkább a jutalmat. És ami talán még fontosabb: ezt a jutalmat nem a valami csodalénynek ígéri, hanem éppen önnek.
Bizony, nem lehetne ma vetélkedőt indítani „Lássuk, mit tud Superman!” vagy „Nézd, mekkora zsenik vannak!” címmel. „Mindenki tarsolyában hordja a médiasztárság plusz a kőgazdagság marsallbotját” – így szól a korszerű üzenet, Napóleon után szabadon. Legyen hát ön is milliomos.
No de akkor mi van az új kvíz-formattal? Természetesen az Egy a 100 ellen is szól siker és pénz hihető ígéretéről, de többről is. Az a bizonyos „Falka”, az új vetélkedő extrája, mégiscsak rafinált találmány. Előzményei a kegyetlen kiszavazó szertartások, Való Világ-villából, a Big Brother-házból, túlélő közösségből, akárhonnan. Hogy tudniilli, van tarsolyomban marsallbot, de a többiek az utolsó pillanatban is kicsavarhatják a kezemből.
Mert ez egy igen-igen kemény világ. „Ember embernek farkasa.” Ami mostanság már nem elrettentés a kapitalizmustól, hanem szórakoztató momentum, amit a néző élvez. Ha nem is a széttépésre szakosodott ordasoknak drukkol, csak ha az egyedüli játékos kezébe valahogy nagyon nem illik a marsallbot. A néző a falkának akkor drukkol, amikor a természetben is így tenne. A szerencsétlen példány tűnjön az útból. A vesztesre rá van írva, hogy vesztes. Ha valahogy el is jut a tizennegyedik kérdésig, a megzabált lúzerről igenis előre látszik, hogy legvégül rosszul dönt. Jöjjön hát a Falka.
Nem kell megvetni ezért nagyon néző-magunkat, hiszen nem csak akkor pörget föl miket a magányos hős alaptörténete vetélkedő-helyzetben, ha a Sokaság kedvenc farkastörvényeink szerint éppen ártani akar az Egynek. Talán bizony nem élveztük elégszer, amikor fordítva volt? A milliomos-csinálóban a versenyző (megint csak az arra érdemes) a közönséghez fordult, és azok tippeléssel segítették. Egyáltalán, olyan jó tudni, hogy mások is vannak! Egy kisebb, szorosabb bugyor a stúdióban, a hús-vér közönség bugyra, azután egy nagyobb milliós bugyor odakint, a tévénézők bugyra, esetleg egy még nagyobb, akik nem is néznek, de tudják a Nap és a Föld közti távolságot parszekbe átszámítva, és elvben föl lehet hívni őket. Lehet, hogy a „Sokan és Egyedül” vetélkedő mozgóképes gyökerei Yoda mester tanításáig nyúlnának vissza: van az Erő, odakint és idebent, meríteni lehet belőle, de persze válhatunk ellenségévé is.
A bugyor-forma és hozzá a sci-fi relikviák amúgy az új vetélkedők képi világára stimmelnek is. A kvízműsorok új korszakának például nagy találmánya a sötétség. Azután villanások ebben a sötétben, mélység és távolság. Talán az emberi agyban vagyunk, ahol együtt lakozik a Tudás és a Mohóság, talán csak a Pokolban, ahol lehet drukkolni a gyengét büntető kárhozott-csordának is, és az Erőből – a sokak erejéből – csúfot űző magányos Darth Vadernek is, mikor melyiknek.
Ez az újmódi kvíz-kép mindenesetre a legfrissebb, a „Sokan és Egyedül” változatban bomlik ki igazán. A Legyen ön is milliomos! bugyor-közepébe komponált, fényszegéllyel körített játékosa még csak félszeg vizuális előgyakorlat. Az Egy a 100 ellen versenyzője viszont már mélyben is van és magasan is: erről trükkös, le-föl daruzó kamera-sokadalom gondoskodik. Mert hogy itt már szükség van a fentre is, lentre is, ha egyszer a Gyehenna vezérlőpultjához, és egyben a Star Wars halálcsillag parancsnoki hídjára állították a versenyzőt. Lucifer – ő volna a mindig feketeruhás Sváby – pénzzel és dicsőséggel kísért, ahogy ezredévek óta szokás, és persze először, rituális bevezetésként mindig megmutatja széles mozdulattal a kárhozottak ugyancsak pénzre sóvárgó körkörös kórusát, hiszen ahogy a főördöghöz illik, nem árul zsákbamacskát: az új kvízben a bukás is sokmilliós. Közben a másik hasonlat is érvényes: a Falka odafent, villódzó, távoli monitorjaival, mint csillagok a sötétben, maga az Univerzum. „Legyőzöd!” – sugallja a Sötét Oldal mestere a tanítványnak álnokul.
Emlékszünk még évtizedek messzeségéből a régi, asztalka fölött gubbasztó játékosra, az unalmas szórt fényben, ahogy ceruzáját rágva, vastag szemüvegén át a szemmagasságba állított kamerába hunyorog? Elég volt neki egy függönykulissza a háttérben, sakkóra az asztalon, és úgy nyert a Lúzer. Mert az volt. A néző tudta, hogy a nagyon okos mindenkori nyertes könyvmolyként csakis az élet vesztese lehet. Ha kétségei lettek volna, a végén ott volt a tetszetős tűzzománc-plasztika, úgyis, mint értékes tárgyjutalom. Ezért versengtél, nem épp semmiért… Az ilyesmi a nézőt akkor megnyugtatta. Mint manapság az ötvenmilliós szerencsefia, aki közülünk való. Hiába, a káröröm is örök. Szerencsére ott a Falka.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2007/05 50. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8980 |
