Tartalmi elemek kiemelése
rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Láttuk még

Elemi részecskék

Kolozsi László

Elementarteilchen – német, 2007. Rendezte: Oskar Roehler. Írta: Michel Houellebeqc regényéből Oskar Roehler. Kép: Karl Friedrich Koschnik. Zene: Martin Todsharow. Szereplők: Moritz Bleibtreu (Bruno), Martina Gedeck (Christina), Christian Ulmen (Michael), Franka Potente (Annabelle). Gyártó: Medienfonds. Forgalmazó: Mokép. Feliratos. 100 perc.

 

Nincs menekvés. Ezt sugallja Michel Houllebecq regénye, az Elemi részecskék. Nincs menekvés a belénk kódolt jellemhibák, az örökölt agresszivitás és halálvágy, a hetedik generációig behatoló átok, az irritáló fogyasztói társadalom ránk kényszeríttet szabályai és az azzal járó perverziók elől. Nincs menekvés, sem az elefántcsonttoronyba, sem a normálisnak mondott (családi) életbe, sem a tudós magányba, sem a naturista szektákba, a vegetáriánus életmódba. Az őrület és az öngyilkosság tulajdonképpen csak a konzekvensen végiggondolt élet – a nincs menekvés gondolatának - következménye. Ezek a nem éppen vidám gondolatok fűzik össze két testvér - a német filmes adaptációban: Bruno és Michael, egyébként - Brutus és Michel ellentétes amplitúdóval mozgó életét. Bruno némettanár, kielégületlensége előbb egy tanítvány felé, majd egy szabadságot és zöld életet prédikáló erdei gyülekezetbe hajtja; Michael genetikus, az elemi részecskék érdeklik - szemben féltestvérével -, nem a csikló. A fiúk édesanyja egy hippi kommunában élte színes életét (Houllebecq sokat tanult a honfitárs libertinus szerzőktől), a gyerekeket a nagymamák nevelték. Az extrémitásokat kedvelő Oskar Roehler - az Ágnes öcsénk rendezője – Houllebecq szövegéhez nem hű: abszurd (tragi)komédiát rendezett az Elemi részecskékből. Roehler szerint igaz, amit Houllebecq állít, nincs menekvés, de ez nem kétségbeesésre, durva orgiákra, főként nem unalmas társadalomkritikára ad okot, hanem nevetésre: természetesen nem önfeledt nevetésre. A két testvér történetét két külön (egyébként bio akácmézben alaposan megforgatott) anyagból fércelte össze Roehler. A sötétzöld tónus nem csupán a rendezőnek, az aranyköpésekben gazdag („az egyedülálló férfiaknak könnyebb, hiába a rossz borok, a szájszag, a másnaposság, egyik sem érdekli őket”) forgatókönyvnek, hanem a közreműködő, briliáns német színészeknek is köszönhető. Előlük: valóban nincs menekvés.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/04 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8955

Kulcsszavak: 2000-es évek, család(i viszonyok), fogyasztói társadalom, Játékfilm, német film, szatíra, tragikomédia, Vígjáték,


Cikk értékelése:szavazat: 1103 átlag: 5.48