Vajda Judit
Grbavica – osztrák–bosnyák–német–horvát, 2006. Rendezte és írta: Jasmila Zbanic. Kép: Christine A. Maier. Zene: Enes Zlatar. Szereplők: Mirjana Karanovic (Esma), Luna Mijovic (Sara), Leon Lucev (Pelda), Kenan Catic (Samir), Dejan Acimovic (Cenga). Gyártó: Jadran Film / Debokada / Coop 99. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 93 perc.
Jasmila Zbanic műve, a Grbavica tavaly elnyerte az Arany Medvét az 56. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon, de mivel a háború után a Balkánon helyüket kereső családokról újból és újból megjelennek újra aktuálissá váló alkotások (legutóbb például Goran Paskaljevic Téli álom című műve), csak remélhetjük, hogy a bosnyák film nem erősen politikus és problémaérzékeny témaválasztása, hanem valódi értékei miatt kapta a berlini fődíjat. A szomorú csattanóra épülő mű Esma, a Szarajevó Grbavica nevű negyedében tizenkét éves lányát egyedül nevelő anya története, aki sokáig érthetetlen módon vonakodik az iskola számára kikérni a hatóságoktól azt az igazolást, amely tanúsítja, hogy gyermekének apja hősi halált halt a délszláv háborúban. A súlyos titok apró jelzések során körvonalazódik homályosan a gyanakvó néző számára, majd egy erőteljes, megdöbbentő csúcsjelenetben kulminálódik, mikor is az elkeseredett anya szemtelen, követelőző lánya ellen intéz kegyetlen, de érthető kirohanást. A hétköznapokra koncentráló, lassú cselekményvezetésű film addig visszafojtott feszültsége a legjobb pillanatban robban, a Grbavicának azonban az érzelmi katarzison kívül egyéb erényei is vannak. Hitelesen ábrázolja például azt a hétköznapi küzdelmet, ahogy egy anya megpróbálja előkeríteni a pénzt kislánya osztálykirándulására, és realista jelenetekkel, érzelgősség nélkül kelti fel az együttérzést a megélhetést egy éjszakai bárban különböző munkakörökben, gengszterek és külföldiek közt kereső asszonyokkal szemben. Ezenkívül a generációs különbségek is életszerűen jelennek meg benne, különösen érzékenyen jeleníti meg azt az énkeresést, amin egy rossz időben és rossz helyen megszülető és felnövő kislánynak kell átesnie a háború utáni Bosznia-Hercegovinában. Mindez – és valószínűleg a rendezői szándék is – arra predesztinálja a filmet, hogy nyomában társadalmi diskurzus induljon, de azért érdemes észben tartani, hogy Zbanic műve filmalkotás, nem pedig filmhíradó.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2007/03 56-57. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8923 |
