Csillag Márton
Jamaica Inn – angol, 1939. Rendezte: Alfred Hitchcock. Szereplők: Charles Laughton, Maureen O’Hara, Leslie Banks. Forgalmazó: Cinetel. 108 perc.
Cornwall sziklás partjainál egy kalózbanda tartja rettegésben a hajózókat. A gonosztevők a parti jelzőfény kioltásával zátonyra futtatják a hajókat, majd a legénységet az utolsó szálig lekaszabolják. Egy Írországból érkező fiatal lány azonban beleköp a kalózlevesbe: bátorságával és kitartásával kijátssza a bandát, és végül a magát határtalan biztonságban érző főkolompost is leleplezi.
Alfred Hitchcock utolsó angliai filmjében szinte észrevétlenül búcsúzik el munkássága első fejezetének színhelyétől. A Jamaica fogadó távol áll a klasszikus Hitchcock-filmektől: nem modern kémtörténet, a feszültségkeltő suspense hiányáért a fordulatos cselekmény kárpótolja a nézőt, a főszereplők közötti dramaturgiai egyensúlyt Charles Laughton túl harsány játéka felborítja – és mégis: ez a szerelmes kalandfilmnek álcázott kosztümös thriller okos, szórakoztató és izgalmas, a mester nyugodtan inthet vele búcsút szeretett szigetének. Mert igaz ugyan, hogy A titokzatos lakó, a 39 lépcsőfok és a Londoni randevú rendezője nem egy újító-kísérletező, esetleg összegző munkával lép ki a hazai filmgyártás díszletfalai közül, de a forgatás és az előkészületek alatt kötött kompromisszumok ismeretében a film zárójelenete más jelentést nyer.
Daphne du Maurier kissé szirupos, gótikus kalózmeséje Erich Pommer, a Londonba menekült német producer harmadik filmje a fél évtizeddel korábban Oscar-díjat nyert Laughton főszereplésével, és mint ilyen kifejezetten nem rendezői film, csupán egy sikeres produceri-színészi együttműködés újabb darabja – a főszerep tehát nem Hitchcocké, hanem egy másik testes zsenié. A békebírói tisztével visszaélő, gátlástalan és pökhendi Pengallan bárót alakító Laughton a friss felfedezett, tizennyolc éves Maureen O’Harát is könnyedén lejátssza a vászonról, hogy a fogatlan kalózokról és a jóképű titkosrendőrről ne is beszéljünk… Mégis, a báró filmvégi zuhanása a szédítő magasságú árbocról valójában Hitchcock ugrása az ismeretlenbe – hiába kiabálja ugyanis Laughton, hogy így ér véget egy dicső korszak, a rendezőt már régen nem az angliai múlt, hanem az amerikai jövő foglalkoztatja.
Extrák: dokumentumfilm Hitchcock angliai éveiről; képgaléria; filmográfiák.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2007/02 61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8903 |
