Vízer Balázs
Deja vu – amerikai, 2006. Rendezte: Tony Scott. Írta: Bill Marsili, Terry Rossio. Kép: Paul Cameron. Zene: Harry Gregson-Williams. Szereplők: Denzel Washington (Carlin), Paula Patton (Claire), Val Kilmer (Pryzwarra), Jim Caviezel (Carroll Oerstadt), Adam Goldberg (Denny). Gyártó: Touchstone Pictures. Forgalmazó: Forum Hungary. Feliratos. 128 perc.
A címnek igaza van, láthattunk már ilyet: egy teljesen szokványos krimit science-fiction elemekkel turbóztak fel. Ismeretlen tettes felrobbant egy zsúfolt New Orleans-i kompot, és Carlin nyomozó (Denzel Washington) számára hamar világossá válik, hogy az elkövető ugyanaz, aki valamivel korábban megölt egy fiatal nőt. Amikor kiderül, hogy az FBI rendelkezik egy különleges berendezéssel, amely képes arra, hogy pontosan négy nap és hat órával „visszatekintsen” az időben, Carlin megszállottan próbál minél többet kideríteni a lányról, hiszen több furcsa jel utal arra, hogy az a múlt, amelyet a monitoron maga előtt lát, megváltoztatható.
A történet időgép-mozzanata úgy ahogy van, nevetséges, bár látványos elem, amely még egy-két külön idősíkban zajló autós üldözésre is lehetőséget ad az egyenetlen rendezői teljesítményéről méltán híres Tony Scottnak. Ez a film gyengéje, valamint a megszállott, magányos, jobbos terrorista alakja (szóban sugallva, hogy hasonló volt az Oklahoma City-i merénylő is) – a többi, különösen a vége felé, teljesen hagyományos akciófilm, nagy robbanásokkal, gyors lövöldözésekkel, amúgy Jerry Bruckheimer-módra.
A Deja vu első fele meglepően megfontolt, időt hagyva a részletekre, finomságokra is, sőt a hurrikán dúlta New Orleans képeire. Denzel Washington ezúttal a józsaru-arcát adja – a cinikus oldala sajnos sokkal izgalmasabb, lásd Kiképzés –, de van benne valami fásult és szemtelen, amitől mégis megint meggyőző. Hasonlóan jó a halott lány hálátlan szerepében a fiatal Halle Berry-re kísértetesen emlékeztető Paula Patton, viszont Val Kilmer, Adam Goldberg és még sokan mások méltatlanul kis szerepben tűnnek fel ebben a magas páratartalom és sok izzadság ellenére is kissé steril és néhol erősen aránytévesztő darabban. Deja vu – tényleg láttunk már ilyet!
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2007/02 58-59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8897 |
