N. N.
Egyetlen filmmel írta bele magát a magyar mozgókép történetébe, s ami fontosabb: a közönség szívébe. Rideg Sándor Indul a bakterház című regénye általa vonult be a kultikus mozgóképek sorába. Talán nincs olyan néző, aki legalább egyszer ne kacagta volna végig a magyar népi humornak ezt a tündéri remeklését. Méltatlan a sors és az emlékezet, hogy Mihályfy Sándor halálakor ez jut eszünkbe legelőször, és nem valóságfeltáró dokumentumfilmjei, nem a színvonalas tévérendezések vagy Tamási Áron Ábel-trilógiájának több évtizedes munkával, nagy nehezen megvalósított álma. De talán ő is erre lenne legbüszkébb, talán ennek fényes lemezét vinné magával abba a birodalomba, ahová csekély poggyásszal lehet csak utaznunk.
Garabonciás volt a filmgyárban. Ha feltűnt jellegzetes alakja, mosolygós arca az egykori MAFILM folyosóin, büféjében, nekem Krúdy Gyulát juttatta eszembe. Olyan volt, mintha a legbohémabb magyar író írta volna meg őt. Karrierje építésével nemigen törődött, mások jóval szerényebb tehetséggel többre vitték nála. Idegen volt tőle az akarnokság. Pedig lett volna miért kapaszkodnia, mit bepótolnia, mert jókora késéssel került a pályára. Harmincöt éve, harmincöt évesen szerzett rendezői diplomát. Aztán sorban forgatta a jobbnál jobb irodalmi adaptációkat a tévében, de azok címeit már csak a lexikonok őrzik. Mostantól fogva már őt magát is – két évszám közé szorítva.
Január 21-én lett volna hetvenéves.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2007/02 03. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8873 |
