Tosoki Gyula
Agitátorok – magyar, 1969. Rendezte: Magyar Dezsõ. Szereplõk: Bódy Gábor, Dobai Péter, Oszter Sándor, Földes László, Szentjóby Tamás. Forgalmazó: Magyar Filmintézet – BBS. 78 perc.
A magyar film ködlovagjának legendás mûve két korszak határán áll, egyszerre a hatvanas évek kérdezõ filmjének örököse, és egy új korszak nyitánya. Lehetett volna, ha nem tiltják be közel húsz évre, és követõkre talál.
Magyar Dezsõ egyetlen – itthon forgatott – nagyjátékfilmjét problémafelvetésének radikalizmusa és formanyelvének újszerûsége is a hetvenes évek programadó darabjává avathatta volna. Az Agitátorok ma is letaglózó lendülete a szerzõ kompromisszumot nem ismerõ alapállásából fakad, abból, ahogy a prágai õsz utáni válsághangulatban a párbeszéd szükségességéért perel. Az 1918-19-ben játszódó történet középpontjában megszállottan, csökönyösen vagy naiv módon a kommunista forradalom mellett hitet tevõ fiatalok állnak, akik megalapítják az MKP Intellektuális Csoportját, hogy terjesszék az ideológiát és munkásokat nyerjenek meg ügyüknek. A film jelentõs részében a fõszereplõk világmagyarázatainak és eltérõ forradalomértelmezéseinek ütköztetése folyik, azonban Magyar Dezsõnek nincsenek illúziói a pluralizmus mítoszával kapcsolatban, erre utal a fiatalok szabadgondolkodásának érvényességét kétségbe vonó káderek szerepeltetése és a valamennyi figura vesztét hozó zárlat. A rendezõ voltaképp saját filmjének sorsát vetítette elõre a befejezéssel: láthatóan tisztában volt vele, hogy a ’68-as ortodox fordulat után Magyarországon – és az egész keleti blokkban – az alternatív véleményeknek befellegzett, illetve a hatalom szókimondó mûvekkel szembeni toleranciaküszöbe is lecsökkent.
Különösen fájdalmas, hogy az Agitátorok végül is zárvány lett filmtörténetünkben, mert nem csupán problémaérzékenysége, hanem elõadásmódja és formanyelve is egyedülálló. Magyar Dezsõ azt a modernista nyelvet beszélte perfekt módon, amelyet csak kevesen tudtak egész Európában, ráadásul egy újítást is bevetett: az archív anyagoknak a szabad asszociációk elõtt utat nyitó használata csak a hetvenes évektõl terjedt el az egyetemes filmmûvészetben, és lett hamarosan agyonalkalmazott technikává.
Extrák: semmi.
| A cikk közvetlen elérhetõségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2007/01 61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8869 |
