Kostyál Andrea
Mes copines – francia, 2006. Rendezte: Sylvia Ayme. Írta: Joanna Giger. Kép: Yves Dahan. Szereplõk: Stéphanie Sokolinski (Manon), Djena Tsimba (Djena), Léa Seydoux (Aurore), Anne-Sophie Franck (Marie). Gyártó: Récifilms / Axel Films / Scope Invest. Forgalmazó: Paradigma. Feliratos. 90 perc.
Nõi trendmagazinok szerelmi rovatai, a vaskos szex-szakirodalom ihlette ezt a habkönnyû kis francia komédiát, melyben egy fészekaljnyi tini lányka esik át azon a bizonyos tûzkeresztségen: a Barátnõk címû alkotás a testiség orákulumát nagy vonalakban vezeti elõ a pubertáló közönségének. A férfi és nõ vagy nõ és nõ egyesülésének hermetikusan elzárt titkait, mindazt, amit a mostani harmincasoknak annak idején a Legénybúcsú kanos opusza próbált bemesélni – azzal a különbséggel, hogy ez a darab képes elkerülni az obszcenitást, és alpári humorral sem dobálódzik, jóllehet van vaj a füle mögött.
Az örökzöld témát, a felnõtté, nõvé válás fájdalmas kálváriáját ostobán viccelõdve és döbbenetes naivitással tálalja. Szimpatikus kis hõsei egy iskola amatõr tánccsapatát alkotják, a négy lánynak azonban a színre lépõ nyurga sihederek mellett a veszedelmesen közeledõ táncversennyel is meg kell birkózniuk. A feladat azonban itt és most nem csak az, hogy szalagavatóig mindenki veszítse el az ártatlanságát, – az szinte már plágium lenne –, hanem a dicsõség, elismerés megszerzéséért, az énkép mellett darabokra tört önbecsülés visszaszerzéséért folyik itt a harc. A fiatalok bedobnak hát apait, anyait és gyakran a törölközõt is, csakhogy összeálljon a koreográfia. Színészpalántái dekoratívak, helyesek, divatos sportkollekcióikban csak úgy villódznak a márkajelzések és a feszesen izmos hasfalak. Adott tehát egy fajsúly nélküli, esemény- és cselekménydús film, ami a blõdli párbeszédei, a sztereotip kliséorgiái és az amatõr rendezés ellenére sem fogja a Playboy mellett a matrac alatt végezni.
A cikk közvetlen elérhetõségei: | |
offline: Filmvilág folyóirat 2007/01 59. old. | |
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8865 |