Barkóczi Janka
Cuore Sacro – olasz, 2005. Rendezte és írta: Ferzan Özpetek. Kép: Gianfilippo Corticelli. Zene: Andrea Guerra. Szereplõk: Barbara Bobulova (Irene), Andrea di Stefano (Giancarlo), Lisa Gastoni (Eleonora), Massimo Poggio (Carras). Gyártó: R&C Produczioni. Forgalmazó: SPI Feliratos. 120 perc.
Ferzan Özpetek szerzõi pályája a Szent szív elkészítésével az egyszerû, de kifinomult technikával felrajzolt személyes tragédiák korábbi vázlataitól egyenesen az ökumenikus létszemlélet transzcendens magasságaiba jut el. A rendezõ nem kevesebbet vállal a modern Itália Holdnõvérének meséjében, mint hogy minden idõk legendagyûjteményeinek évezredes bölcsességeit és kliséit sûrítse két órába.
Irene (Barbora Bobulova), az év vállalkozója visszatér a romos családi villába, hogy jól jövedelmezõ bérházzá alakítsa azt. Számításait természetesen a váratlanul feltörõ emlékek és a még váratlanabb találkozások írják felül. A nõ szó szerint csodák csodájára döbben rá a nagy igazságra: a pénz nem minden. Pártfogásába vesz egy bájos utcakölyköt, ételt hord a szegényeknek, a helyi plébánossal szövetségben teszi ingyenkonyhává örökségét, még a püspök úrral is találkozik – hogy csak a legalapvetõbb dolgokat említsük.
A történet elsõ egyharmadát jellemzõ izgalmasan delejes és rideg atmoszféra sajnos teljesen feloldódik a második egység emberbaráti érzelmektõl túlfûtött, mégis jellegtelen légkörében. A Szent szív cseppet sem árnyalt társadalomkritikája és a folyamatosan lebegtetett szürreális misztikum végül tökéletesen kioltja egymást, és az egész mûvet minimum hiteltelenné teszi. Bobulova, aki a kemény üzletasszonyt még ijesztõen jól játssza, mint kertjében vonagló könnyes szemû szent inkább csak megmosolyogtat. A film legtöbb eleme a hõsnõ karakterével párhuzamosan deformálódik, de a kicsikart összhang egyedül a tökéletes giccs létrehozásához elég. Különösen elhibázott választás Andrea Guerra meghatónak szánt zenéje, amely ráadásul következetesen a lehetõ legrosszabb pillanatokban csendül fel.
Bár a Szent szív világmegváltó hangulata különbözõ vallási fórumok félelmetes fanatizmusát idézi, a didaktikus dialógusok elejtett megjegyzési között akad egyetlenegy, a túlzásra vonatkozó, amely jó esetben talán öniróniát sejtet.
| A cikk közvetlen elérhetõségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2007/01 57-58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8862 |
