Pápai Zsolt
The Prestige – amerikai, 2006. Rendezte és írta: Christopher Nolan, Christopher Priest regényébõl. Kép: Wally Pfister. Zene: David Julyian. Szereplõk: Hugh Jackman (Angier), Christian Bale (Borden), Michael Caine (Cutter), Piper Parebo (Julia), Scarlett Johansson (Olivia). Gyártó: Warner Brothers / Touchstone Pictures. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 128 perc.
A szemléletmód személyességével átitatott, de klasszikus mintákat követõ mozgókép-alakzat, a „midcult”-nak is becézett szerzõi közönségfilm inkább a kortárs európai mûvészfilmes szcénára, mintsem az amerikai fõsodorra jellemzõ, de nem kizárólagosan. Szerencsére Hollywood környékén is akad néhány óvatos duhaj, elég csak egy pillantást vetni a brit Christopher Nolanre, aki azóta a midcult helyi megerõsítésén dolgozik, mióta elcsábították az álomipar fejvadászai. Mindent tud, amit a bennszülöttek tudnak, sõt kicsit többet is, ez ruházza fel munkáit eredetiséggel. Ért a mûfajjátékokhoz, jól boldogul a komplexebb idõszerkezetekkel, és különösen érdekes, ahogy a hõseit próbára tevõ konfliktusokat bemutatja. Ellentétben a szabvány hollywoodi megközelítéssel, nála a bonyodalom nem vagy nem elsõsorban a figurák és a külvilág összeütközésébõl születik, a konfliktus forrása a hõsök lelkében van. A személyiség válsága a mûvek fõtémája, Nolan az identitás rejtekajtóit keresi-kutatja: a Memento emlékezetét vesztõ Leonard Shelbyje, az Álmatlanság meghasonlott Will Dormer nyomozója vagy a Batman: Kezdõdik! bosszú és könyörületesség között vívódó Bruce Wayne-je fogoly a maga személyiségének börtönében. Nolan képes a belsõ drámát tetszetõs zsánerkeretbe helyezve bemutatni, hõsei végig magukat eszik, emésztik, akár egy tõrõlmetszett modern filmben, a mûvek mégis ízig-vérig hollywoodiánusak.
A magaemésztõ hõs ezúttal is fõszereplõ, de nem egy, hanem kettõ van belõle, A tökéletes trükk két sorsvonalat vázol, hasadt identitású figurák párhuzamos életrajzát. A kosztümös történet középpontjában szenvedélyeik és ambícióik vezérelte bûvészek állnak, akik idõvel feladják barátságukat, mi több, vérre menõ rivalizálásba kezdenek. Borden, a született zseni és Angier, az igyekvõ iparos harca minden idõk legzseniálisabb trükkjéért folyik, azért a varázslatért, amihez hasonlót még nem látott a világ. Miként a hõsöket, úgy a rendezõt is egy cseles produkció elkészítése foglalkoztatta. Bár mindeddig kerülte a divatos mûfajkevercseket (a Memento szikár neonoir, az Álmatlanság thriller, a Batman fantasy volt), ezúttal valós alapokat sem nélkülözõ sci-fi–thriller-zanzát forgatott. Ez filmje egységének kárára vált ugyan, de sokat hozott a konyhára a látványvilágot illetõen, A tökéletes trükk Nolan vizuálisan legingerlõbb mozija. Ráadásul a történetvezetés is tartogat meglepetéseket. A Memento óta az idõvel való játék mesterének számító szerzõ most is elegánsan vezette elõ a sztorit, párhuzamosan futó flashbackek segítségével olyan szerkezetet alkotott, amelyben a két fõszereplõ egymáshoz fûzõdõ ellentmondásos viszonya tükrözõdik. A kiindulópont kacifántos: a riválisa meggyilkolásának vádjával börtönbe került Borden Angier naplóját olvassa, amit amaz Borden naplójának olvasása közben írt, néhány évvel korábban. A sztori a két napló mozgóképpé elevenedett – és váltakozva mutatott – bejegyzéseibõl, valamint a szinkronidejû pillanatokból kerekedik ki. Európai ízlésre vall, hogy a játékidõ elsõ felében a szereplõk motivációinak nagyon alapos (kis rosszindulattal hosszadalmasnak is mondható) feltérképezése folyik, míg a második szakaszban a legfortélyosabb hollywoodi filmeket is felülmúló mennyiségben robbannak a dramaturgiai petárdák, percre-perc következik egy fordulat.
Ebben az etapban igazi sztoribûvésznek mutatkozik a rendezõ, de ezzel nem elégszik meg, többre tör. Igyekszik személyessé formálni a hozott (Christopher Priest bestsellerébõl testvérével közösen írt) anyagot, úgy alakítja a mesét, hogy az másról, többrõl szóljon, mint két bûvész végtelen fenekedése. A cselekmény a 19. század végén játszódik, akkor, amikor egyszeriben megsokasodtak a világban a fõállású szemfényvesztõk, szabadulómûvészek, mágusok és boszorkánymesterek, és amikor megjelent az illúziópiacon hamar legkelendõbbé vált portéka, megszületett a mozi. A tökéletes trükk bújtatott vallomás az illúzióiparról, a bûvészet örvén a moziról szól. Szolid kiállás a szerzõi közönségfilm kicsit felpuhított változata, a midcult light, a személyességet sem nélkülözõ minõségi szórakoztatás álomgyári érvényessége mellett. Az elõnyös adottságait kamatoztató Borden alkot, a korlátozott képességeit hipertechnikával ellensúlyozó, ezért idõvel identitását vesztõ Angier pedig másol – és nem kétséges, hogy Christopher Nolan melyikükre szavaz.
| A cikk közvetlen elérhetõségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2007/01 56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8859 |
