Bikácsy Gergely
Már régóta a nagy európai „színészbölények” közé tartozott. A francia film hatvanas évek eleji megújulásakor indult, haláláig 145 filmben játszott. Bizarr anekdota fűződött a nevéhez: a film feltalálása óta ő evett a legtöbbet szerepe szerint a mozivásznon. Agnes Varda költői kisfilmjében (La Pointe Courte) még csak uzsonnázik. Nemsokára Louis Malle-nál (Zazie a metrón) fura nagybácsi és vicces kabarétulajdonos-féle. Alig van film, melyben ne volna önálló, számára írt, neki forgatott evés-jelenete. Valamelyik jubileumára ezüst étkészletet kapott, ezt azután ő maga vitte be a forgatásokra.
Nagyvonalú, élni tudó figurákat játszott: volt valami hanyag, olykor pimasz irónia, szellemes szemtelenség minden alakításában. Ironikus komédiák rokonszenvesen tenyérbemászó himpellérjeit találták ki számára, de sohasem zárhatták skatulyába, mindig szabálytalan maradt. Csavargót, rendőrezredest, általában nagypolgárt, többször nagyhatalmú bírát játszott, a tragédiák színeit olykor pökhendi gesztusokkal villantotta fel. Roberto Enrico Bosszú című feszült kamarajátékában a vidéki kastélyát megszállva tartó és feleségét meggyilkoló SS-különítmény tiszti karát finommívű vadászfegyverével sorban „levadássza”, majd örökre elhagyja a kastélyt. Egyedi szerep volt ez, mondanánk, ha nem lett volna minden nagyon más szerepe is egyedi és utánozhatatlan. A mai magyar közönség két kései szerepére emlékezhet, a Neruda postásának olasz tengerpartra száműzött költőjére és a világsikerű Cinema Paradiso mozigépészére. A „jó embereket” is hitelesíteni tudta, de kedvvel komédiázott a Zsaroló zsaruk minden ocsmányságra kapható rendőrtisztjének bőrében is.
Utoljára hagytuk kimagaslóan legjobb filmjét és benne a maga legnagyobb alakítását. Marco Ferreri Nagy zabálását. Ebben aztán a legválasztékosabb, sőt legkéjencebb ételeket fogyaszthatta. Nevetése túl volt életen és halálon, itt igazán a szürreális tragikomikum birodalmában járt. Philippe Noiret a francia film legjobb, mára fájdalmasan halványuló hagyományait őrizte és éltette.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2007/01 03. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8840 |
