Pápai Zsolt
Blood Alley – amerikai, 1955. Rendezte: William A. Wellman. Szereplõk: John Wayne, Lauren Bacall, Anita Ekberg. Forgalmazó: Warner Home Video. 111 perc.
William Wellman – a híres-hírhedt A közellenség és a trendindító Csillag születik rendezõje – a harmincas évek Hollywoodjának mûvészi leleményességérõl nevezetes alakja volt, aki aztán politikai töltetû mûvek bevállalásával lassan beleszürkült a precíz kismesterek tömegébe. Ám a dühös politizálás nem amortizálta teljesen tehetségét, és még pályája alkonyán is képes volt meglepõ pillanatokkal teli filmet forgatni. 1955-ös Véres sikátor címû opuszát ugyan nem jegyzik a klasszikusok értéktõzsdéjén, mégis érdemes némi figyelemre.
A filmet a hidegháborús klíma érlelte, a szinkronidejû történet a vörös Kínából egy amerikai tengerész segítségével Hongkongba menekülõ falu lakóiról szól, halmozottan közhelyes dramaturgiával, de frivol mûfaji kikacsintásokkal és a kor Hollywoodjában rendhagyónak számító ironikus stíllel. A cselekmény java a tengeren játszódik (a magyar cím a félrefordítás iskolapéldája), valójában azonban westernfilmet látunk, Wellman olyan pedantériával szedte leltárba a mûfaji elemeket, hogy az a legnagyobb westernmestereknek is dicséretére vált volna. Az alapkonfliktus és annak kibontása, továbbá a tárgyi világ egyes elemei (például John Wayne kendõje) kétséget kizáróan a mûfajt idézik, sõt a hõsök is, hiszen valamennyien egy-egy klasszikus westernszerepet vesznek magukra. Wayne kérges lelkû magányos sztalkere mellett ott találjuk az õ tisztes életre térítésének nemes feladatát vállaló nõt, a megváltásra váró kisközösség tagjait, valamint a barbarizmust képviselõ antagonistákat – a mûfaj obligát figurái közül senki sem hiányzik.
Wellman láthatóan nem hitvány hakniként fogta fel a produkciót, és sokat beletett magából, egyik kézjegyértékû trükkjét is bevetette. A közellenség kocsmabeli vendettája óta köztudottan nagy kedvvel igyekezett a nézõk fantáziáját mozgósítani azzal, hogy kulcspillanatokban fontos információkat tartott vissza, és a vihar alatt a fõhõs ellen indított támadás jelenetében itt is megpróbálkozott ezzel. Bár kevésbé radikálisan és kisebb hatásfokkal tette, mint korábban annyiszor, örülhetünk neki, miként annak is, hogy a direkt politikai propagandát jószerivel kispórolta a filmbõl, és csupán a zárlathoz közeledve élt vele egyszer.
Extrák: két kisfilm a forgatásról; korabeli híradórészletek; John Wayne-filmek elõzetesei.
| A cikk közvetlen elérhetõségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2006/10 62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8836 |
