Tosoki Gyula
North Country – amerikai, 2005. Rendezte: Niki Caro. Szereplõk: Charlize Theron, Frances McDormand, Sissy Spacek, Woody Harrelson. Forgalmazó: Warner Home Video. 121 perc.
Az Egyesült Államokban máig élõ hagyománnyal bír az a filmtípus, amely a courtroom drama mûfaját fajsúlyos társadalmi problémák boncolgatásának terepévé tette. Ebben – mint mûvek hosszú sora jelzi, a Ne bántsátok a feketerigót! címû Mulligan-opusztól a Ha ölni kell címû Schumacher-fabuláig – elsõsorban polgárjogi kérdések kerültek terítékre, de nem csak azok. Jól mutatja ezt a nemzetközi filmvilág figyelmét nemrég Oscar-nominációig jutó munkájával, A bálnalovassal kiérdemlõ új-zélandi Niki Caro rendezõnõ elsõ amerikai mozija.
A Kõkemény Minnesota témája és cselekmény-zanzája nem sok jót ígér a mezei mozistának: a valóságos eseményeken alapuló film az Egyesült Államok elsõ nõi bányászáról mesél, életének sorsfordulóit és szexuális zaklatás címen munkatársai ellen indított perének fõbb állomásain mutatja meg. A hetvenes évek közepén kezdõdõ, emlékekbõl kibomló történet fõ helyszíne az Államok északi szeglete, Mesabi bányászvárosa. A két gyermekét egyedül nevelõ, és már korán a mostoha sors által taccsra tett Josey Aimes a szebb jövõ biztosítása céljából szegõdik el a helyi bányába, ahol ugyan lényegesen többet keres, mint korábban bárhol, viszont lényegesen többet is kell szenvednie érte, éspedig nem elsõsorban a nagy fizikai terheléssel járó munka, hanem az õt rettentõ pszichés nyomás alá helyezõ munkatársai miatt. Miután minden eszköz elégtelennek bizonyul számára a gusztustalan férfiak megfékezésére, nem marad más, mint a per, amely alig kecsegtet sikerrel.
A fogvacogtatóan rút, egyben ijesztõen szép ipari környezetrõl készült totálokat leszámítva a képek jobbára sterilek, a figurák motiváltsága pedig a fõhõs kivételével gyenge, ezért – felszínes megközelítésben – a Kõkemény Minnesota csupán korrekt tévéfilmnek tetszik. Közelebbrõl azonban mutatkoznak értékei, elsõsorban a színészi teljesítmények, no meg sztorivezetés és a flashback-dramaturgia frontján. A magánéleti, illetve a civil szféra kitermelte mikro- és makrokonfliktusok sorából összeálló történetben néhány lírai pillanatnak is jut hely, és ezek között csak kevés olyan akad, amely a nézõt feszengésre késztetheti. Igaz, a játékidõ elõrehaladtával felerõsödõ didaktikus jelleg és a mind több bombaszttal terhelt fogalmazásmód ront a mérlegen (a Holt Költõk Társaságának szívszaggató érzelmektõl habos végjelenetét visszhangzó tárgyalótermi finálé már-már zavarbaejtõ), a film végig giccshatáron innen marad.
Extrák: dokumentumfilm a forgatásról; kimaradt jelenetek; elõzetes.
| A cikk közvetlen elérhetõségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2006/10 61-62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8834 |
