Pápai Zsolt
Odgrobadogroba – szlovén-horvát, 2005. Rendezte és írta: Jan Cvitkovic. Kép: Simon Tansek. Zene: Aldo Ivancic. Szereplõk: Gregor Bakovic (Pero), Drago Milinovic (Suki), Sonja Savic (Ida), Mojca Fatur (Renata), Domen Remskar (Dzoni). Gyártó: Staragara–Propeler– RTV Slovenija. Forgalmazó: Szimpla Film. Feliratos. 103 perc.
Jóllehet a szlovén területek a bõ hetvenéves jugoszláv kényszerszünetet leszámítva mindig inkább voltak a nyugat, mint a kelet részei a történelem során, a káeurópai életérzés ebbe a régióba is beszüremlett az elmúlt évtizedekben. A középgenerációs Jan Cvitkovic rendezõ második nagyjátékfilmje ezt dokumentálja.
A cselekmény helyszíne egy civilizációtól elzárt parányi szlovén falu, idõpontja – semmi egyéb, csupán a függetlenség kivívására tett nyúlfarknyi utalások tudatják – a jelen. Cvitkovic kis faluját tesze-tosza és bicebóca alakok lakják, akiknek életén az idõtlenségbe fagyott hétköznapok alig valamit változtatnak. Történet ebben a közegben nehezen elbeszélhetõ, tudja ezt a rendezõ is, ezért egybefüggõ sztori helyett inkább epizódokat és villásnyi zsánerképeket mutat a falubéliek mindennapjaikból, képeket, amiket a groteszk látásmóddal bolondított kisrealista stíl tapaszol egymáshoz.
Cvitkovic a miliõrajzhoz Menzeltõl, a menazséria tagjainak ábrázolásához pedig a csehek mellett Kusturicától, mi több Bunueltõl merít ihletet. A napi betevõt gyászbeszédek írásával megkeresõ fõszereplõ és szûkszavú cimborája mintha egy középkategóriás cseh artfilmbõl érkezett volna, a fõhõs vágyainak titokzatos tárgyaként feltûnõ és bizarr késztetések rabjaként bemutatott angyalarcú szöszi buñueli alak, számos toldalékfigura pedig a „dévaj balkáni ember” – Kusturica által annyiszor szerencsésen felhasznált – sztereotípiájának szülötte.
Egészében érdekes tabló kerekedik így ki, ám az összhatáson némileg ront a zárlat, melynek szörnyûséges drámája kevéssé következik az elõzményekbõl, ezért nehezen épül be a szerkezetbe. Némi tónusváltást hozva fityeg a filmen, azzal együtt, hogy a pusztulás, a halál témája, továbbá az értékvesztés motívumai már az expozíciótól megjelennek.
| A cikk közvetlen elérhetõségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2006/10 59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8829 |
