Kassai János
Romance and Cigarettes – amerikai, 2005. Rendezte és írta: John Turturro. Kép: Tom Stern. Zene: Tom Jones, Bruce Springsteen, James Brown, Engelbert Humperdinck. Szereplõk: James Gandolfini (Nick Murder), Susan Sarandon (Kitty Kane), Kate Winslet (Tula), Steve Buscemi (Angelo), Christopher Walken (Bo). Gyártó: United Artists. Forgalmazó: SPI. Feliratos. 115 perc.
Van abban valami bizarr, amikor a musicalekben egyszer csak minden elõzmény és átmenet nélkül dalra fakadnak. Minderre az inkább színészként ismert John Turturro (Holdfényszelence, A nagy Lebowski) – akinek ugyanakkor nem ez az elsõ rendezése – remekül ráérzett és még rá is erõsített paródiájában, melyben a szélsõségekig és az abszurditásig vitte a musical elemeit. Hiszen mi is lehetne annál nagyobb képtelenség, mint hogy a James Gandolfini alakította szerelmes melós (név szerint Nick Murder) – miután felesége rájött, hogy szeretõt tart – kimegy busongani az utcára („Mit ér a férfi szerelem nélkül?”), ahol még az utcaseprõk is csatlakoznak hozzá, és táncra perdülnek nagy bánatukban?
A házasságtörés lehetõ legbanálisabb sztoriját a rendezõ azzal teszi idézõjelbe, hogy a párbeszédbe vagy dalszövegbe foglalt ordas nagy közhelyeket és kliséket zamatos alpári mondatokkal egészíti ki, hiszen a Románc és cigarettában fõszerepet kapó óriási, mindent elsöprõ érzelmek inkább övön alulról, mint felülrõl motiváltak (hõsünk egy fehérnemûárusként dolgozó közönséges és mocskos szájú vörös démonnal lép félre).
A musicalek sokszor kreált, hamis világának valószerûtlensége többek közt olyan apróságokkal kap további fricskát, hogy Murder egyik késõkamasz korú lányát az az Aida Turturro játssza, aki a valóságban egyidõs Gandolfinivel (és a Maffiózókban történeseten a húgát alakítja). S hogy ez a mûvi világ kerek legyen, arról ezenkívül a hajuknál fogva elõrángatott dalok és a nem kevésbé erõltetett, könnyes-sziruposra vett zárás gondoskodik – bizonyítva, hogy munkáját Turturro (szerencsére) egy percig sem vette komolyan.
A végeredmény ennek köszönhetõen olyan lett, mint egy rossz, de szórakoztató film vicces pillanatokkal és a legjobb, igen változatos zenékkel (Janis Joplin, Elvis Presley, Cyndi Lauper, Tom Jones, Bruce Springsteen, James Brown). Olyan, ami a paródiák helyett leginkább a musicalek legelszántabb rajongóinak fog mindennél jobban tetszeni.
| A cikk közvetlen elérhetõségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2006/10 58-59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8827 |
