Vízer Balázs
Brasileirinho – brazil–finn–svájci, 2006. Rendezte: Mika Kaurismäki. Írta: Marco Forster, Mika Kaurismäki. Kép: Jacques Cheuiche. Zene: Marcello Goncalves. Szereplők: Teresa Cristina, Ademilde Fonseca, Zezé Gonzaga, Paulo Moura, Luciano Rabelo. Gyártó: Marianna Films. Forgalmazó: SPI. Feliratos. 90 perc.
Mika a két Kaurismäki testvér közül a kevésbé (el)ismert, ám ő a vidám és spontán alkat a családban, nyilván nem véletlen, hogy többnyire brazil témájú filmeket készít, ahol a zene a legfontosabb alkotóelem. Mika Kaurismäki tizenvalahány éve javarészt Braziliában él, és számos nagyjátékfilm és egyéb projekt után a Buena Vista Social Club sikere nyomán bízta meg egy francia tévétársaság első zenés dokumentumfilmje, a Moro no Brasil elkészítésével. A film bemutatását követő közönségtalálkozók egyikén kérdezte meg Mikát egy férfi, hogy vajon miért hagyta ki a choro műfaját, majd az illető, bizonyos Marco Foster ezek után a choróról szóló film producere lett – noha korábban sosem foglalkozott ilyesmivel. Hát ez a Brazil ritmus születésének színes története, és annyit mindenesetre bőven illusztrál, hogy itt kérem minden szívből szól. Nem is igen beszélhetünk történetről vagy igazi szerkezetről, mindössze annyi történik, hogy a Trio Madeira Brasil nevű együttes tagjai megbízást kapnak, hogy egy közelgő ünnepre szedjék össze a legjobb choro zenészeket. A choro, amelyet szokás a brazil jazznek is nevezni, az európai szalonzenék, az afrikai ritmusok és az ősi brazil indián ütemek elegye, és, mint megtudhatjuk, nehézségi foka révén a legjobb zenészképző, valamint közvetve a szamba és a bossa nova elődje. Mindez interjúk hosszú sorából derül ki, melyek között a trió vendégzenészekkel megtartott koncertjének számait láthatjuk, és van ebben valami repetatív, ami a legvégére már kicsit fárasztó. Szerencsére a brazil zenészek között nincsen unalmas típus, egyikőjük sem ismétli önmagát vagy a másikat, zenéjük pedig tényleg magával ragadó. Mindenki figyelmébe ajánlanék egy Yamandu nevű pufók, félig olasz gitárost – az ő átszellemült, mégis kissé ripacskodó előadása rendre a film fénypontja!
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2006/11 58-59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8784 |
