Kárpáti György
Egy bolond százat csinál – magyar, 2006. Rendezte: Gyöngyössy Bence. Írta: Szüle Mihály. Kép: Sas Tamás. Zene: Berkes Gábor. Szereplők: Gáspár Sándor (Norbert/Dömötör), Szabó Győző (Béci), Gesztesi Károly (Ricsi), Oroszlán Szonja (Vivi). Gyártó: Cinema-Star. Forgalmazó: Hungarotop. 90 perc.
A Gyöngyössy Bence–Kabay Barna-alkotópáros gyors egymásutánban immár negyedszer nyúl vissza a harmincas-negyvenes évek vígjátékaihoz, s igyekszik a leporolt, aktualizált történeteket újra sikerre vinni. Az Egy bolond százat csinál egy 1942-es Latabár-film remake-je, melyben ezúttal Gáspár Sándornak jutott a feladat, hogy a személycserén alapuló történetben két különböző karaktert formáljon meg: igaz, a főpincérből anyakönyvvezető, az oroszlánvadász grófból pedig ezúttal trendi nightclub-tulajdonos lesz. A félreértések sorozatához mindössze egy fodrászra s hasonló frizurákra van szükség, hogy a két különböző férfi egymás tökéletes alteregójává váljon, s kezdetét vehesse a másfél órányi kalamajka. Az alkotók a történet frissítésekor a bejáratott stáb mellé néhány számukra új, de számunkra agyonhasznált arcot találtak, a történetbe pedig aktuálisnak vélt sztereotípiák és közhelyek sora került: nosztalgia a múltra (lestrapált Zsiguli), jelenre (ukrán és kínai maffiózó-karikatúra, az éjszakai élet elképzelt bűnvilága) más filmekre (a Jancsó-filmek Kapa–Pepe-duója ezúttal Csumpi–Kuplung ukrán maffiapárosként afféle Blues Brothers-klónokat formálva teszik ugyanazt, mint korábban). A film fragmentumok sorából építkezik, mely koncepció bizonyos alkotásoknál részben vagy egészében itthon is működik, de leggyakrabban a tanácstalanság jele: egyszerűen nincs egy játékidőnyi történet, elegendő és megfelelő minőségű dialógus, mely végig kitartana, s ezt valamivel leplezni kell. Az Egy bolond százat csinál esetében a kevés elmesélnivalót helyzetkomikumok laza láncolata – valamint a sajnos elmaradhatatlan alig burkolt reklámok sora – igyekszik összetartani. A produkció csapong a műfajok között: a vígjátéki eseményeket néhol burleszkbetétek, máskor szatírába csomagolt társadalomkritika váltja, tovább fokozva a töredezettséget s a zavart. Kár, hogy a gyors és biztos siker érdekében újra a minőségi szempontról mondanak le könnyedén az alkotók, alábecsülve a zsáner lehetőségeit és a honi közönség elvárásait.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2006/11 56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8779 |
