Tartalmi elemek kiemelése
rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Krónika

Sven Nykvist (1922–2006)

Kúnos László

 

Meghalt Sven Nykvist, svéd operatőr, a XX. századi filmművészet egyik kiemelkedő jelentőségű alakja, Ingmar Bergman legközelebbi munkatársa, huszonkét filmjének vezető operatőre, kétszeres Oscar-díjas (Suttogások, sikolyok, 1973, Fanny és Alexander, 1982). Hosszú pályája során összesen 123 filmet forgatott, s Bergmanon kívül olyan rendezőkkel dolgozott, mint Louis Malle, Roman Polanski, Bob Fosse, Richard Attenborough, Woody Allen, Lasse Hallström. A feltűnést kerülő, észrevehetetlen effektusokkal dolgozó, természetes hatást kiváltó világítás mestere volt, akinek legfőbb terepe az emberi arc. Amikor Gunnar Fischer után a hatvanas évek elejétől kezdve ő lett Bergman állandó operatőre egészen a nyolcvanas évek végéig, a kritika a különbséget olyannak látta, mintha Caravaggio után Rembrandt fényei jelentek volna meg Bergman filmjeiben, a drámai kontrasztok után az északi fény józan természetessége. A Laterna magicában Bergman felidézi a Fanny és Alexander forgatását: „Sven Nykvist azzal a megfoghatatlan intuícióval világította meg, amely tudásának legfőbb védjegye, s amelynek köszönhetően ő ma a világ egyik legjobb vagy talán a legjobb világosítója. Ha valaki megkérdezi tőle, hogyan csinálja, néhány egyszerű alapszabályra hivatkozik (melyeket nagyszerűen hasznosíthattam színházi munkámban). Magát a titkot nem akarja – vagy nem tudja – elárulni… Közös munkánkban teljes a bizalom egymás iránt. Sokszor szomorúan gondolok arra, hogy soha többé nem fogunk már együtt dolgozni.” Egyszer azonban még dolgoztak együtt, a Próba után című kamaradráma forgatásán. Erről a darabjáról Bergman 1992-ben, a Képekben azt mondta, kedvtelésből írta, hogy még egyszer együtt dolgozhasson Sven Nykvisttel, Erland Josephsonnal és Lena Olinnal. A mester a tőle megszokott, sokatmondó tömörséggel így emlékezik rájuk: „Lena pályájának alakulását és szakmai fejlődését mindig szívemen viseltem. Erland ötven éve a barátom. Sven az Sven.” És még hozzáteszi: „Amikor nagy ritkán úgy érzem, hogy hiányzik a filmezés, akkor voltaképpen csak a közös munkát hiányolom Svennel.”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/11 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8759

Kulcsszavak: 1960-as évek, 1970-es évek, 1980-as évek, 1990-es évek, 2000-es évek, nekrológ, operatőr-portré, Portré, svéd film,


Cikk értékelése:szavazat: 1240 átlag: 5.6