Dercsényi Dávid
Bab’ Aziz – tunéziai-iráni-francia-német-angol, 2005. Rendezte: Nacer Khemir. Írta: Tonino Guerra és Nacer Khemir. Kép: Mahmoud Kalari. Zene: Armand Amar. Szereplők: Parviz Shaminkhou (Bab’Aziz), Maryam Hamid (Ishtar), Nessim Khaloul (Zaid), Mohamed Graiaa (Osman), Golshifte Farahani (Nour). Gyártó: Behnegar – Hannibal Film – Les Films du Requin – Pegasos Film. Forgalmazó: Budapest Film – Inforg. Feliratos. 98 perc.
Sivatag, vándorlás, mesék; idő kell hozzá, hogy a CGI-trükköktől káprázó szem hozzászokjon a lustán hullámzó homoktengerhez. S ahhoz, hogy a már ezerszer látott költői motívumokat – kisfiúval vándorló aggastyán, az út keresése – mindenkinek rá kell találnia a saját útjára… kevergető film szelíden befészkelje magát nézője lelkébe. A vénséges vén Bab’ Aziz és unokája, Istár dervistalálkozóra vezető útja egyetlen nagy hömpölygő történetfolyam, ahol a homokból szőtt szálak folyton összefonódnak – szeretünk ilyeneket olvasni, szeretjük látni a szenvedélytől elvakult megszállottakat, a csak a nevükbe kapaszkodó nincsteleneket, a tiszta hangjukkal az igazságot inkább eltitkoló, mint megéneklő titokzatos dalosokat, a bánatos hercegeket. Megszoktuk őket, kényelmes a kelet-nyugati IKEA-díván, megelevenedik újra Monseur Ibrahim és a Korán virágai – mi itt ezt úgy hívjuk, romantika, csak a Baradlay név helyére Noor vagy Zaid írandó be. S azt, hogy a kamera maga is szerényen a háttérbe szorul, megelégedvén David Attenborough megfigyelői pozíciójával, még meg is szeretjük, mert van, aki gúzsba kötve is ropja: mindig épp a legjobbkor mászik be a képmezőbe egy kóbor macska, pöfög be egy ósdi motor, pereg alá pár deka homok. És tényleg, nem kell mindig mindent a szemünk elé pakolni ahhoz, hogy lássunk.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2006/05 60-61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8616 |
