Vízer Balázs
Az átlag európai nézőnek ugyan érdektelen az amerikai futball világa, de az amerikai szurkolónak csöppet sem az, kérdés, mennyit lehet még kihozni egy ennyire filmes klisévé vált témából. Jelen esetben annyit, hogy másfél nagy nevet mellékeltek a sztorihoz.
Az új szemszög a sportfogadás, ami ugyan elvileg bepillantást enged a szenvedélybetegségek egyik fajtájába, de ezzel rögtön ki is zárhatjuk a sportfilmek jó kis zúzós-csonttörő akciójeleneteit. A másfél név pedig Al Pacino és nyomában a már vagy hét éve csak ígéretes tehetségként számon tartott Matthew McConaughey. Ők a sportfogadások világában játsszák el újra Az ördög ügyvédje című korábbi Pacino-film szinte minden jelenetét, a megkísértéstől a bukásig, és ahogy az a film sem volt jó, ez sem az, sőt! Pacino a minden hájjal megkent New York-i tippbirodalom-tulajdonos, McConaughey pedig az ígéretes tehetség, aki eladja a lelkét és a személyazonosságát. Csakhogy itt még igazi gonosz sincsen, így ironikus módon a film abba bukik bele, amiről szólnia kéne: nincs semmilyen tétje.
Fiatal főhősünk magabiztosan tippeli meg a hétvégi meccsek eredményét, olyan apró jelekből, például, hogy melyik játékosnak pusztult el a kedvenc kutyája, egyre többet keres, mi pedig tudjuk, hogy hamarosan eljön a pillanat, hogy rosszul fog tippelni. Mindez csak néhány jobban sikerült percre köti le a nézőt, noha mindkét főszereplő teljes erőbedobással próbálja nekünk eladni a rosszul megírt forgatókönyvet és a halvány karaktereket. Ez csak azért szomorú, mert egyikük pár éve még a legjobbak közé tartozott, aki néhány gesztussal életre keltett akármilyen figurát, most pedig vért izzadva, handabandázva sem tud egy épkézláb alakítást összehozni.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2006/04 61-62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8586 |
