Köves Gábor
Bár e legfrissebb, nevét viselő mozi-darabban Casanovát a római inkvizíció keresi életre-halálra, a hírhedt nőcsábászon és hivatásos életművészen végül mégsem földijeinek, hanem a hollywoodi inkvizíciónak sikerül bosszút állnia. Az eredetiben felvett, velencei helyszíneken kívül semmi sem stimmel Lasse Hallström Casanovájában: a rendező azon igyekezete, hogy egyszerre vigyen könnyed eleganciát és tenyeres-talpas burleszkelemeket a szellemesnek szánt kalandos fejlődéstörténetbe, sajnos nem eredményez mást, mint valami színes, de életképtelen egyveleget, látványos, de üres kavalkádot. Mivel Hallströmnek egészen a vége-főcímig nem sikerül eldöntenie, mit is akar kezdeni a rendelkezésére álló sok szép stíluselemmel, a nagy kreatív ötletelésből végül is egy meglehetősen bizarr, 18. századi díszletek előtt zajló ki mit tud keveredett, ahol a vásári műfajok jeles képviselői egymás után mutatkoznak be saját műsorszámaikkal. Heath Ledger Casanovája például nem több előnyös fizikumú táncoskomikusnál, aki mind a táncot, mind a komédiát unott profizmussal műveli. Ha a helyzet úgy kívánja, akrobatikus ügyességgel ugrabugrál a velencei háztetőkön, ha pedig úgy, magabiztosan teszi a szépet a válogatott szépasszonyoknak, mindeközben azonban az ifjú színész olyan idegenül fest Casanova-álarcában, mintha csak valami véletlenül elcserélt göncben kellene feszítenie. Jeremy Irons kínos szerencsétlenkedéséhez képest azonban Ledger túlmozgásos képregény-Casanovája maga a method acting csúcsa, a főgonosz inkvizítort játszó Ironsnak ugyanis a folyamatos hasraesés és az állandó fogvicsorítás jutott osztályrészül. A jóhiszeműség úgy kívánja, hogy azt feltételezzük: a veterán színésznagyság nem is sejtette, hogy a míves szuperprodukcióiról híres, jó ízlésű Hallström helyett Benny Hill szelleme irányítja majd a produkciót.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2006/04 61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8585 |
