Vízer Balázs
Nem lehet könnyű Spike Lee-nek, egykor agyonsztárolták, viszont már rég kifutott a második blaxploitation hullám, ami sztárrá tette. De így is elsősorban fekete rendezőként kell megfelelnie, miközben a nagy stúdiók bizalmát is folyamatosan ki kell vívnia és a szélesebb közönség tetszését is el kell nyernie. Sokat törheti a fejét ezen, és ez látszik is A belső emberen.
Ez ugyanis egy nagyon okos mozi, különösen saját műfaján belül: Lee – életében először – krimit rendezett. És kimondottan jól csinálja, a legkisebb részlet is a helyén van a karakterformálástól az utolsó statisztáig, ráadásul azt is eléri, hogy a film kétharmadáig a nézőnek lövése sincs, hogy mi fog történni legközelebb. Ugyanis épp a tökéletes bűntény van folyamatban. Négy overallos rabló hatol be egy bankba, túszul ejtik a személyzetet és az ott tartózkodókat, majd szépen berendezkednek és bevárják a szoros ostromgyűrűt felállító rendőrséget. Ahogy az lenni szokott, megkezdődik a sakkjátszma, a rablók követeléseivel és a rendőrség időhúzásával, ám lehet tudni, hogy itt egész másról van szó, nem a széfekben felhalmozott pénzről. Hiába vág az ostromot vezető Frazier nyomozó (Denzel Washington) esze, mint a beretva, a választékos modorú bankrabló (Clive Owen) mindig legalább két lépéssel előtte jár. Ami pontosan odáig igazán izgalmas, amíg ki nem derül, hogy mi is a tét.
A belső embert bőven eladja remek tempója, a jól megírt párbeszédek és leginkább az abszolút elemében lévő, vibráló Denzel Washington és a nehézkesnek ható, mégis rendkívül karizmatikus Clive Owen megfelelő ellentétekre épülő kettőse. Már ennyi is elég lenne, de Spike Lee még hozzáadott egy túlbonyolított csavart, egy pénzéhes ügyvédnőt és egy sötét titkokat rejtegető bankárt – gyanítom, hogy mindezt inkább visszatérő motívumát, New York portréját megrajzolandó és nem a történetet kiegészítendő tette. Ez a fajta érzelmesség ugyan a történet dinamikája ellenében hat, de épp ettől lesz a filmnek személyes hangvétele. Ami azt illeti, Lee előző filmjében, a kevésbé sikerült Az utolsó éjjelben is a keserű New York monológ volt az egyetlen emlékezetes része, és ennek megfelelően most is felvonulnak örmények, albánok, zsidók, latinók és persze a fekete tesók. Hiába, a legizgalmasabb bankrablások is New Yorkban történnek!
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2006/04 60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8581 |
