Schreiber András
A Nemzeti Audiovizuális Archívum a televíziós, rádiós kulturális örökség megőrzését szolgáló közgyűjtemény. http://www.nava.hu
Január elseje óta működik hivatalosan és rögzíti a nap huszonnégy órájában a gyűjtőkörébe tartozó műsorokat a NAVA, azaz a Nemzeti Audiovizuális Archívum. Az „éles üzem” megindítása kapcsán beszélgettünk Kovács András Bálinttal, az intézmény igazgatójával.
– A NAVA feladata az öt országos sugárzású tévéadó és a három közszolgálati rádió hazai gyártású és magyar vonatkozású műsorainak gyűjtése. Azon a felismerésen túl, hogy az audiovizuális dokumentumok a kulturális örökség részét képezik, mi indokolta a NAVA felállítását? Elvégre az említett műsorszolgáltatók mindegyike rendelkezik saját archívummal...
– Valóban, csakhogy azok elsődleges célja a gyártás kiszolgálása, és nem az értékek megőrzése. Egész egyszerűen nincs rá garancia, hogy a műsorszolgáltatóknál felhalmozódó kulturális értékek a megfelelő módon őrződjenek meg. Továbbá ezek az archívumok nem nyilvánosak, sem kutatási, sem oktatási célra nem használhatók. Ezzel szemben a NAVA nem csak rögzíti a gyűjtőkörébe tartozó műsorokat, de fel is dolgozza azokat, és egy online könyvtári hálózaton keresztül hozzáférést biztosít minden érdeklődőnek. A NAVA tehát úgy gyűjti és kezeli az audiovizuális műsorokat, ahogy a Széchényi Könyvtár a nyomtatott kiadványokat. Ez, a közgyűjteményekre jellemző hozzáférhetősége teszi egyedivé, ezért mondhatjuk, hogy ilyen kötelespéldány-archívum eddig nem létezett Magyarországon. Éppen a NAVA érdekében (is) módosult a szerzői jogi törvény, úgy, hogy a művek szabad felhasználásának körébe sorolta be a könyvtárak közti online közvetítést is; ennek köszönhetően teheti a NAVA „virtuális könyvtárként” közkinccsé gyűjteményét.
– Nem jelent ez veszélyt az archívumra nézve? Nem kell tartani a jogtalan felhasználástól, másolástól?
– Nem. A NAVA gyűjteménye ugyanis „dedikált” hálózaton keresztül lesz elérhető, azaz azokban a könyvtárakban, oktatási intézményekben, amelyek engedélyt kapnak a NAVA-tól. Az engedélyt pedig eleve ahhoz kötjük, hogy a partner, az úgynevezett NAVA-pont biztosítsa a dokumentumok jogszerű kezelését, vagyis hatékonyan megakadályozza, hogy a gépeire illegális vagy illegális célú szoftvereket telepítsenek, amelyekkel meghekkelhető a NAVA rendszere. Az anyagokat ugyanis a NAVA-pontok felé zárt csatornákon, a végpontok azonosításával sugározzuk, így azok a hálózaton kívüli számítógépek számára rejtve maradnak, és még a NAVA-pontokban sem rögzíthetők. Persze mivel a NAVA-pontok látogatói ingyenesen használhatják majd a NAVA szolgáltatásait, eleve adott egyfajta védelem, hiszen mi értelme lemásolni azt, amit bármikor szabadon megnézhetünk!?
– Hány NAVA-pont van most?
– Egy olvasóterem már működik a Millenárison, a Jövő Házában. A jelentkezések folyamatosan érkeznek, ezek közül első lépésként kiválasztottunk egy békéscsabai iskolát, ez lesz az első igazi NAVA-pont. A kiválasztásnál egyelőre az volt a cél, hogy a rendszer jól tesztelhető legyen. Olyan intézményt kerestünk, amely kellőképp messze van a központtól, átlagos sávszélességű internet-hozzáféréssel, kevés számítógéppel rendelkezik, ne Széchényi-jellegű nagykönyvtár legyen, hanem olyan, amilyenből sok van az országban.
– Ha már a tesztelés szóba került: a januári „éles” archiválás beindítását megelőzően, tavaly áprilistól tesztüzemben rögzítettétek a műsorokat. Mekkora most a NAVA archívuma?
– Az áprilisban kezdett tesztüzemmel még nem a rögzített anyagok megőrzése volt az igazi célunk, hanem egyes eljárások, folyamatok, módszerek kipróbálása. Mivel a NAVA-hoz hasonló kötelespéldány-archívum még sosem létezett Magyarországon, nem volt rá semmiféle norma sem. Technológiában sem. Legfeljebb a külföldi példák, de azokhoz sem lehetett mindenben igazodni, elvégre ilyen digitális technológiával senki sem dolgozik, legfeljebb hasonlítani lehet a hollandokéhoz. De ők is csak tavaly kezdték el a digitális adatrögzítést és -tárolást, azaz a digitális technológia a kötelespéldány-archiválásban - vagy egyáltalán az archiválásban - teljesen új dolog. A tesztarchiválás így aztán meglehetősen szelektív módon történt: elsősorban a technikára, a módszerekre koncentráltunk. Ráadásul a július előtti műsorokat ki is kellett dobnunk, mert akkor megváltoztattuk az egész munka menetét, és a megváltoztatott formában nem tudtuk volna tárolni az addig rögzített anyagokat. Novembertől viszont ügyelünk rá, hogy az összes híradó és híranyag meglegyen. Így aztán az archívum számára maradt tavalyról összesen mintegy háromezer órányi anyag, illetve az, amit januártól folyamatosan rögzítünk. Ezenkívül – külön feladatként - fokozatosan átvesszük az MTV archívumának egy részét, és a Nemzeti Filmarchívum digitalizált archívuma is rajtunk keresztül lesz elérhető. Ami ez utóbbit illeti: eddig ötven digitalizált film képlemeze érkezett meg hozzánk, ezeknek a NAVA rendszerébe való beillesztése is megkezdődött már, reményeink szerint tavaszra hozzáférhetővé tudjuk tenni őket.
– Ez nagy lehetőségeket jelent majd a média- és filmoktatásban. A NAVA-ról rendelkező törvény szerint a kötelespéldányokat a NAVA közvetlenül a műsorszórásból rögzíti. Ugyanakkor a törvény nem rendelkezik arról, hogy a kötelespéldány-szolgáltatás bárminemű terhet róna a műsorszórókra. Nem is törekedtetek arra, hogy például a kereskedelmi televíziók hozzájáruljanak a NAVA működéséhez?
– Nem, sőt. Mindent megtettünk annak érdekében, hogy a NAVA ne kerüljön pénzébe a műsorszolgáltatóknak. A külföldi gyakorlatban van arra példa, amit felvetettél, Franciaországban például azt a vonalat, amin keresztül az adás az egyes műsorszolgáltatóktól eljut az archívumba, a műsorszolgáltatók tartják fenn. Nálunk ez szándékosan nem így épült ki, igyekeztünk a lehető legkevesebb akadályba ütközni. A bérvonalak fenntartása amúgy sem jelent horribilis összeget, kevesebb mint 1 százaléka az egész éves költségvetésünknek.
– Mennyi is az?
– Erre az évre mintegy 240 millió forint. Ennél persze jóval több kéne. Ahhoz, hogy a mostani létszámmal kielégítően tudjunk dolgozni, körülbelül 300 millióra lenne szükség, de igazából háromszor ennyi kellene.
– Miért?
– Most 24 archivátor dolgozik a NAVA-nál, de a kielégítő működéshez, főleg a későbbiekben, körülbelül 70 archivátorra lenne szükség. Hogy külföldi példákkal illusztráljam: csak az ORF archívumában, amely mindössze két csatorna anyagait kezeli, 75-en dolgoznak. De hogy a kötelespéldány-archívumoknál maradjunk, a francia INA-nál, ahol hat csatorna anyagait dolgozzák fel, 70 archivátort foglalkoztatnak.
– A NAVA nyitott az önkéntesen felajánlott anyagok előtt is. Ki dönti el, hogy egy amatőrfilmes dokumentumfilmje a nemzeti kultúra szempontjából kiemelkedő értéket képvisel-e?
– Létre fog jönni egy 11 tagú grémium, az Audiovizuális Örökség Tanácsadó Testület, amelynek feladata lesz az is, hogy eldöntse, az egyes felajánlott anyagok tartalmi, esztétikai és kulturális szempontok alapján bekerülhetnek-e az archívumba. Igazából nem is az amatőrfilmek vagy az oktatási segédanyagok rohama jelent majd kihívást a testületnek, hanem a helyi televíziók anyagáradata. Mivel nagyon sok tévének nincs elegendő pénze archiválásra, arra számítanak, hogy a műsoraikat berakhatják majd a NAVA-hoz. Ez egyfelől rendben van, elvégre a NAVA célkitűzései között szerepel, hogy segítséget nyújtson a helyi műsorszolgáltatók archívumainak feldolgozásához, másfelől viszont meg is terheli az intézményt.
– A NAVA által rögzített háromezer óra meglehetősen kevés a kutatók érdeklődésének felkeltéséhez. Mit gondolsz, mikor válik érezhetővé a NAVA jelentősége?
– Ahogy bármelyik Európai országban, ahol már vannak hagyományai az audiovizuális örökség közgyűjteményszerű kezelésének, a NAVA jelentősége is az idővel növekszik majd. Az INA-ban a kötelespéldány-archiválás 1992-ben kezdődött, aztán Franciaországban a rákövetkező három-négy évben megtízszereződött a médiakutatás. Úgy gondolom, ehhez hasonlóan, amikor befejeződik a Nemzeti Filmarchívum digitálisan felújított száz filmjének vagy az MTV archívumának átvétele, megugrik majd az érdeklődés a NAVA iránt is. De még inkább akkor nő meg a NAVA jelentősége, amikor túl leszünk az idei választásokon. A magyar elektronikus média történetében először egyetlen helyen lesz archiválva minden választási híranyag és vitaműsor. Ez pedig bármiféle kutatási szempontból igen fontos és érdekes, hiszen lehetőség nyílik arra, hogy a politika médiafrontja egy adott periódusra vonatoztatva bárki által kutathatóvá váljon. Aztán ahogy szép lassan töltekezik a NAVA, és egyre régebbiek lesznek a műsorok, egyre kevesebben emlékszenek bizonyos dolgokra, úgy nő majd meg a jelentősége. Húsz év múlva már felbecsülhetetlen kulturális értéket fog jelenteni. Most azonban az a fontos, hogy Békéscsaba működjön... Aztán kis lépésekben haladhatunk tovább.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2006/03 48-49. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8543 |
