Mátyás Péter
Danny és bátyja, Walter elkényeztetett mai gyerekek, mindent maguknak akarnak, ezért folyton rivalizálnak egymással. Jómódú apjuk (Tim Robbins) egyedül neveli őket, ám egy szombat délután hirtelen halaszthatatlan munkája támad a hivatalban és a rakoncátlan kölyköket magukra hagyja néhány órára. Danny házuk pincéjében felfedez egy régóta porosodó társasjátékot, amellyel képzeletbeli űrutazást lehet tenni. A Zathura valójában bejárat egy alternatív világegyetembe, ahol e játék különböző elemei megelevenednek. Az első dobás után a srácok előbb meteorviharban találják magukat, majd szörnyű teremtmények lepik el repülő otthonukat. Mindez csak a kezdete a megdöbbentő, kozmikus kalandoknak.
Ha valakinek ismerős a képlet, az nem véletlen. A sikereit maximálisan kiaknázó Chris Van Allsburg író korábbi könyvéből, a Jumanjiből 1995-ben már készült egy ifjúsági bestseller, amelyben Robin Williams küzdött egy elásott társasjáték nyomán életre kelt gonosz majom- és darázssereggel. A recept most ugyanaz, csak ezúttal dinoszauruszok (Jurassic Park) és a kozmosz sötét erői (Csillagok háborúja) támadnak rendületlenül. A gyermeki képzelet kimeríthetetlen, ám a rendezőé, Jon Favreau-é nagyon is kiszámítható. Az epizódok önkényesen követik egymást, de a horrorisztikus fordulatok és a számítógépes trükkök halmozása következtében a meséből csak gépiesen ismétlődő riogatás lesz. A fantázia birodalma az alkotók előtt megfejthetetlen rejtély maradt.
Régi meggyőződésem, hogy gyermekfilmekről elsősorban a célközönséget kell megkérdezni. A kritikus ugyanis még mindig inkább a Grimm-testvérekre vagy Münchhausen báróra szavaz.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2006/02 60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8525 |
