Csillag Márton
Harmincas nő férfit keres, a gyerek jöhet, az apa nem. Goda Krisztina romantikus vígjátéka színházi bonyodalmakkal.
Negyedszázaddal Gothár Péter államszocialista szinglidrámája után a magányos magyar nő még mindig biztos egzisztencia után áhítozik. Az épülő kapitalizmusban nem a lakás teremt biztonságot, hanem az anyaméh.
Igaz, hogy túlzás volna párhuzamot vonni az Ajándék ez a nap késő-kádári társadalomrajza és az utóbbi évek legintelligensebb magyar közönségfilmjének élő emberi szövettel bevont műanyagvilága között – mert míg Gothár drámája a legvidámabb barakk (talán) legszomorúbb sorsait mutatja be, addig a Csak szex és más semmi legfőbb célkitűzése az, hogy hősei a végefőcím előtt megtalálják vélt boldogságukat –, a merész hasonlat mégis helytálló, hiszen mindkét film a groteszk élethelyzetek abszurd vonásait emeli ki, s az egyik akarattal, a másik esetleg akaratlanul mutat rá a népességcsökkenés problémájának gyökerére. Zéman Irén (Esztergályos Cecília) szeretője és névházastársa között hányódva keresi a megnyugvást jelentő budai kéjlakot, a színházi dramaturg Dóra (Schell Judit) azonban kéj útján szeretne lakot teremteni utódjának, aki a közműhálózati rajz után végre a város társadalmi térképén is bebiztosítaná az anyuka jól megérdemelt helyét. Az egyik nő egy lakásban találna rá önmagára, a másik reprodukció útján nyerne önigazolást. Ennyit változott a világ huszonöt év elteltével? Az annak idején luxusnak tűnő, de mára már köznapiszámba menő külsőségek után végre a belső értékek felé fordultunk, vagy egyszerűen a romantikus vígjáték műfaja kívánja meg az abszurd, de jól kibontható alaphelyzetet?
Az elsőfilmes rendezőnő ha nem is ünnepi, de nagyon takaros csomagolásban nyújtja át a nézőknek a gyermektelensége miatt boldogtalan színházi dramaturgnő kedves-szerelmes társkereső-kálváriájának történetét. A harminchárom éves Dóra szexet akar és gyereket, de szerelmet nem, mert csalódott a férfiakban. Akarhatna persze terepjárót vagy teniszpályát, mert az is megkapható kölcsönös szeretet és feltétlen bizalom nélkül, de akkor nem fél- vagy álértelmiségi vígjátékról beszélnénk, hanem szatíráról. Goda Krisztina azonban ragaszkodik a biztos-befutó zsánerhez, melyet az utóbbi években a Bridget Jones-filmek alkotógárdája csiszolt fényesre, és minden hercehurca nélkül adoptálja Budapestre Londont, színházra a könyvkiadót, vidéki színészre a City-dzsigolót, elismert dramaturgra a szürke irodakukacot. A társíró-rendezőnő magyar színházi közegbe ülteti a Jó és a Tökéletes férfi közötti választás drámáját, és a beépített anekdota-világ segítségével (a rendező autokrata perverz barom, a primadonna nimfomán hisztérika, a bonviván vidéki, a csapnivaló színészlány monológot akar) teszi hihetővé és szerethetővé a környezetet. A főszereplő Schell Judit, a két udvarló (Csányi Sándor és Seress Zoltán) és a húzónév Dobó Kata hízelgően jól teljesítenek – mert ismerik a terepet, és mert forgatókönyv-beli figuráik nem a levegőben lógnak. S ha ezeknek a karaktereknek van is a vetített képen túli kiterjedésük – azaz személyiségük –, a történet sekélyessége miatt kapcsolataik mégis nélkülöznek mindenfajta mélységet.
Goda filmje igyekezete ellenére sem ér nyomába Woody Allen személyiség- és létboncolgató keserédes vígjátékainak, annyiban mégis emlékeztet a – manapság egyre inkább a fősodor felé kacsingató – mester munkáira, hogy anekdotákból épített kisvilágában (magyar színházi élet) rendszerint tisztességes csattanót talál az egyes epizódok végére. Nem nagy dicsőség ez, de a mai magyar filmvilágban mégis csodabogárnak számít az az alkotó, aki egy jó viccet jól képes elmondani. A Csak szex és más semmi tele van jó viccekkel, melyeket jól esik egyszer meghallgatni, de izgalmas vagy tanulságos történet nem kerekedik ki belőlük. Goda Krisztina biztonsági játékot játszik, kerüli a intellektuálisan vulgárisból a közönséges felé tartó mellékutakat, az egzisztencialista vígjátékok és a randimozik rajongóinak igényeit mégis egyaránt kiszolgálja. A legújabb magyar szinglifilm nem ér ugyan a háború előtti nagypolgári-irodaházi komédiák nyomába, de korlátozott eredetiségével még így is könnyedén lepipálja a korszak filmjeinek mai remake-jeit.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2006/01 57. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8488 |
