Jankovics Márton
A megsüketülés semmiképp sem tartozik a tíz legkellemesebb dolog közé, de fokozottan tragikus, ha olyasvalakivel történik, aki számára a dobhártya lüktetése, a decibelek száma és a tuc-tuc jelenti azt a vékony köldökzsinórt, mely összeköti az örökké napfényes ibizai tengerpartot a videóklipekből előrángatott cicababák világával.
Ilyen sorstragédiát dolgoz föl a Nesze neked Pete Tong című brit-kanadai film, mely Frankie Wilde, a híres angol Dj legendájára épül. Az elektronikus zenében járatlanoknak annyit érdemes tudniuk róla, hogy ő a közelmúlt egyik kirobbanóan sikeres, újító szellemiségű lemezlovasa volt, akinek a neve ugyanazt jelenti ma a keverőpult számára, mint Jimi Hendrixé a gitár számára. A film csak röviden summázza Frankie fénykorát. Látjuk, hogy az ibizai buliparadicsom koronázatlan császára, az elektronikus zene égből pottyant megváltója, állandóan körülvéve gyönyörű nőkkel és gazdag férfiakkal, de igazán intim kapcsolatot mégis egyedül a kokainnal ápol. Michael Dowse rendezőt azonban nem a fénykor érdekli, sokkal inkább a tragédiára koncentrál. Csak azért villantja föl nekünk Frankie-t a legmagasabb csúcson, hogy annál nagyobbnak érezzük a bukást, ami utána következik. Mert a bukás bizony nem várat sokáig magára és most már kedvünkre tobzódhatunk a képzavarban: a kábítószeren és alkoholon hízlalt halláskárosultság totális süketségbe torkollik, és ez letaszítja Frankie-t a magas lemezlóról. A keverőpultok Hendrixe Beethoven sorsára jut. A gyönyörű nők és gazdag férfiak persze azonnal odébállnak, hiszen egy süket Dj körülbelül olyan reményekkel nézhet a jövőbe, mint egy agydonor matematikus. Ebben a totális elhagyatottságban Frankie kénytelen szembenézni felszínes életével és a kokainfüggőség démonával. Erről a sorssal is dacoló akaraterőről szól a film, amely képes visszahozni valakit a pokoljárásból, és amellyel képes valaki újra megmászni a Dj világ csúcsát, süketen is, csak azért, hogy aztán így megújulva fölszívódhasson a névtelenségbe. Sajnos többnyire ugyanolyan didaktikus a történet, mint az én előző mondatom, de jobb pillanataiban mégis kellemes, mint egy jól sikerült videóklip, amely nem akar mondani semmi fontosat az életről, de azt legalább szépen teszi.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2005/12 61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8466 |
