Kubla Károly
Tim Burton legújabb filmje ugyanabba a csapdába esik, mint a Karácsonyi lidércnyomás - gyerekeknek túl vad, felnőtteknek túl egyszerű. A történet egy XIX. századi orosz népmesén alapul, mely szerint egy élő vőlegény egy halott menyasszonyt vesz nőül (meglehetősen abszurd véletlen, ahogy sikerül ez a tett, de a filmben működik). Victor (Johnny Deppről mintázott figura itt) alábukik a holtak birodalmába, amikor a menyasszony helyett (Emily Watson) egy faágat jegyez el, akiről utóbb kiderül, hogy egy többé-kevésbé egyben lévő hulla-hölgy (Helena Bonham Carter). A film technikája lebilincselő: a kreditlistán Burton mellett társ-rendezőként van feltüntetve Mike Johnson animátor (stop-motion guru), nem véletlenül: a film az első, teljes egészépen stop-motion technikával készített egészestés film (digitális SLR still-kamerákkal vették fel, vagyis csak állóképeket rögzítettek!). A történet meglehetősen egyszerű és egyenes vonalú – sima mese, minimális dark-beütés -, a látvány és az atmoszféra viszont egyből magába szippantja az egyszeri nézőt. A halál-birodalom bemutatása igen szellemes, ötletes és kreatív, a figurák vitalitással töltött marionettbábukként mozognak a virtuálgótikus halálvilágban. Az egyszeri Burton-rajongó viszont úgy érzi, hogy a mester megint megállt félúton.Mert egy kivillanó, az oszladozástól szerencsésen távolálló, érzéki női comb egy gyereknek kevéssé értelmezhető, a felnőttben pedig épp csak felcsillan a remény egy másfajta meseszövés felé – de az nem jön el, marad a noir, a horror és egyéb zsánerek lehetőségeit ki nem teljesítő felvillantás. Ha már halott a menyasszony, lássuk mihez kezd vele a fantázia! Tim Burtonnél csak azt, amire úgyis számítunk. Ez persze akár erény is lehet: gyönyörű, néhol darkba hajló mesét látunk, romantikus árny-szerelem-történetet, amely tökéletesen illik az Ollókezű Edward-dal nyitó Burton életműbe.
Az már más kérdés, hogy a film legszimpatikusabb szereplője maga a hulla menyasszony: az épp nem oszladozó testrészei érzékien gyönyörűek, a történetben elfoglalt helye alapján (azt hiszi végre talált egy pasit, aki szereti) pedig kifejezetten részvétet keltő és szimpatikus. Drukkoljunk tehát az éjszaka menyasszonyának – hiába persze, mert a végén minden a sablonok mentén kerül a helyére – és drukkoljunk Tim Burtonnek, hogy ha már ennyire vonzza őt ez a noir-mesés horrorhangulat, akkor legközelebb talán ne bízzon mindent a látványra és az atmoszférára. A halott menyasszony lehetett volna kivételes kuriózum akár, így viszont „csak” nézhető és megnézendő mozi maradt.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2005/12 58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8458 |
