Paul Haggis (Clint Eastwood Millió dolláros bébijének Oscar-díjra jelölt adaptátora) le sem tagadhatná, hogy a forgatókönyvírást különböző tévészériák beszállítójaként tanulta. Mentségére legyen mondva, Haggis az Ütközésekben mindent megpróbál, hogy elfedje tévés múltja árulkodó nyomait: fontos témában utazik, sztárokat alkalmaz, hideg, nagyvárosi képekkel kelt hangulatot. Éppen csak azt a dramaturgiai kényszert nem sikerül elhagynia, amely a kisképernyőre komponált életeket olyan olajozottá, nyomorukban is kívánatossá szokta tenni. Haggis filmjének főszereplője a Rasszizmus. Hálátlan, veszélyes elemként számon tartott szereplőről van szó, amit, ha sokat, és látványosan mutogatják, ahelyett hogy felkavarna, elveszti az élét, s jobbára csak szórakoztat: nem jobban és nem rosszabbul, mint bármely éppen aznapra eső szappanopera esedékes csattanója. Haggis olyan rögeszmésen kutatja a kóreseteket, mint aki először és utoljára állhat a kamera mögé: kis túlzással a szőnyeg alá is benéz, hátha ott is akad valami megmutatni érdemes piszok. Mivel Los Angeles nem szűkölködik a hétköznapi, ám annál szemléletesebb mocsokságokban, kénytelen vagyunk lélekszakadva loholni, hogy feltárjuk a rasszizmus minden árnyalatát, az ismert színektől és szereposztásoktól az egzotikusabbakig. Megnyugodni csak akkor nyugodhatunk, ha végre kilyukadtunk az igazságnál, tudniillik, hogy nincs megoldás. Ha más-más okokból is, de mindannyian ugyanazokat a gyűlöletköröket futjuk nap nap után. Mire azonban eljutunk e dühítő konklúzióig, és a kamera ismét felülről kezdi pásztázni a bűnös várost, felemás érzésekkel búcsúzunk Haggis szereplőitől. A megengedőbbek egy film, a cinikusabbak egy hosszadalmas, igaz helyenként meghökkentő, máskor felháborító bizonyítási eljárás emlékével távozhatnak.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2005/11 58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8429 |
