Tartalmi elemek kiemelése
rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Televízó

Ritter napja

Nem ússzuk meg

Kolozsi László

Áldokumentum után valódi tévéfilm, Kína után a legalább annyira egzotikusnak tűnő Hatodik kerület.

 

„Nem maradok itt, elmegyek”, mondja Ritter, Siklósi Szilveszter filmjének hőse. Változtatni akar az életén. Hogy hol szúrta el, mit szúrt el, mennyire szúrta el, az nem derül ki. Ritter másképp akar élni, más körülmények között, más vágyakkal és – mivel útlevél is van nála – vélhetően egy másik országban.

Ritter, ahogy általában a más körülményeket, tisztességesebb életet óhajtó hősök, abban a pillanatban, ahogy kiteszi a lábát régi életéből, elbukik.

Siklósi Szilveszter Kalász István (Taxi 4x1 című) művéből írt rafinált történetet.

Siklósi ért az efféle történetekhez, korábbi munkája, Az igazi Mao című felejthetetlen áldokumentumfilm megérdemelte volna a világsikert. A Ritter napja története azonban annyira rafinált, hogy egyetlen megtekintés után, nem érthető. Vagyis Siklósi megszegi a tévéfilm műfajának legfontosabb szabályát – nem lehet ugyanis arra apellálni, hogy a tévé majd újra műsorára tűzi a filmet –, története nem nyílik ki „elsőre”. A Ritter napja után csak halvány zavar marad a mindenre – magyar tévéfilmek nézésére is – elszánt nézőben. Vagyis becsapva érezheti magát. Értetlenül ül a tévé előtt, és ha nem emlékszik pontosan a film első húsz percére, Ritter (Horkay Péter) és a szakállas haverja (Földi László) közti beszélgetésre, vagy a film nyitására, nem értheti, mi is történt Ritterrel; az egyetlen szereplővel, aki ebben a történetben nevet kapott. Siklósi forgatókönyve egyébként nem rossz: Ritter története ott kezdődik, ahol a film háromnegyedében a filmből kivesznek a párbeszédek, ahol lemaradnak, mint felesleges súlyok, a szavak. Ritter a lépcsőházban lövést hall, majd elmegy a haverjához (a szakállashoz), akinél eljátszanak egy kihallgatást. A „kihallgatásból” sok minden kiderül Ritterről: elvált, egy fia van: másképp akar élni. A vibráló, és inkább idegesítő, mint feszült dialógus egyszer csak átfordul, véresen komoly játék lesz: Ritter vedeli a víznek látszó, de vodkának titulált folyadékot, majd részegen összeakaszkodik a társával, akivel egyébként együtt készültek a bankrablásra. Dulakodás hangjait halljuk, majd a szakállas kirohan, és zokog, mint aki elkövetett valami jóvátehetetlent. A következő jelenetben, az inzert szerint, visszatérünk e kellemetlen nap reggeléhez. Ritterhez drogdílernek látszó arc (azt hiszem ez a legpontosabb kifejezés) érkezik. Pisztolyt hozott. Kipróbálják az árút a hatodik kerületi ház tetején (háttérben a Bazilika), amikor megjön a Ritter nője (Pikali Gerda), és teljesen kiakad a fegyver láttán. A díler eltávolítja a hölgyet, mire Ritter a saját (!) pisztolyáért megy, térdre kényszeríti a dílert, és addig nem engedi felállni, amíg az meg nem fogadja, hogy megvédi az elsőn lakó doktor kisfiát. Ritter éppen elhalad a szomszéd ajtaja előtt, amikor hallja az apa hangját: ”Mi köze hozzá, hogy hogyan nevelem a fiamat?” – majd a lövést. Elégedetten megy tovább, mint az a film elején kiderült, a szakállas ismerős lakásába, eljátszani a bankrablást követő kihallgatást. Vagyis a film bezárul. Amit az elején látunk az Ritter jelentős, egész életére kiható napjának a vége, ide, a nap elejére, ér vissza a film: Ritter nyakát szegi a verekedésben. A zene nélkül elmesélt további napok – coda, nem értelmezés. A tapasztalatok összefoglalása: nem törhetünk ki bűntelenül az életünkből. Ritter sem úszta meg. (Mi sem úsznánk meg.) Nincs menekvés.

A tulajdonképpen jól kitalált, és zavaró, felesleges részeket alig tartalmazó forgatókönyvet mintha az idő hiányától, vagy egyéb kvalitások hiányától küzdő stáb levegő, és képek után kapkodva vitte volna filmre. Helyenként rosszabb a jelenetek bevilágítása, mint egyes magyar sorozatoknál (például a kulcsjelenetben is: nem látni tisztán ki kit vert meg, Ritter a szakállast, vagy fordítva), Ritter lakása nincs a szereplőre szabva, a dílert alakító Horváth Ferencnek olyan rosszul áll a szerep, mint Pikali Gerdának a kék blúz. Élesebb, pontosabb színészi jelenléttel, többet is ki lehetett volna hozni a Ritterből.

Így – megeshet – még azok sem nézik meg újra, akik fölvették videóra, és szeretnék megérteni, miről is szól a film.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/10 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8401

Kulcsszavak: 2000-es évek, forgatókönyv/történetvezetés, magyar film, Tévé, tévéfilm,


Cikk értékelése:szavazat: 1203 átlag: 5.25