Vajda Judit
Érthetetlen, hogy miért fütyülték ki az 55. Berlini Filmfesztivál nyitófilmjeként vetített Lélektől lélekig című alkotást. Sokan arra hivatkoztak, hogy a mű rasszista gondolatokat és jeleneteket tartalmaz (mintha attól, hogy valami rosszat – négerüldözést, emberkísérletet, kegyetlenséget – ábrázol maga is azzá – négerüldözővé, szadistává, kegyetlenné – válna), pedig Régis Wargnier filmje éppen a rasszizmus kritikája. Az ellentétes égtájak és kultúrák találkozása után (Indokína, Kelet-Nyugat) a rendező ezúttal az ember és ember közötti különbségeket vizsgálja.
Az 1870-ben, Közép-Afrikában és Skóciában játszódó történetben egy tudóscsoport egy fogságba ejtett pigmeuspár tanulmányozásával akarja bebizonyítani, hogy ez az általuk primitívnek tekintett új rassz az összekötő kapocs a majom és az ember között (a rendező ezzel valószínűleg létrehozta a tudományos-kosztümös kalandfilm alműfaját). Csakhogy főhősünk a kísérletek során ráébred, hogy a két vadember ugyanolyan emberi lény, mint ő maga, „a tökéletes fehér ember”, és fogva tartásuk semmilyen szempontból sem indokolt. (Itt válik fontossá a mű magyar címe, amely – habár fordításnak pontatlan, de – szépen kifejezi, hogy a kísérleti alanyok ugyanolyan érző és gondolkodó emberek, mint azok, akik kísérleteznek rajtuk.)
A filmben látható jelenetek sokféle asszociációt indíthatnak el bennünk: a kezdetben embertelen, majd kifejezetten kegyetlen vizsgálódások egyesek szemében Auschwitzra utalhatnak, a hajtóvadászat a szökevények után az amerikai faji üldözésekre. De – az állatkerti jelenetekben – láthatunk Az elefántemberre emlékeztető képsorokat is, majd Wargnier több izgalmas csavar után végérvényesen (és kicsit didaktikusan – de ez valószínűleg elkerülhetetlen) bebizonyítja, hogy alsóbb- és felsőbbrendű ember megkülönböztetése igazi agyrém.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2005/09 60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8383 |
