Géczi Zoltán
A koreai-amerikai Roy Lee cége idejekorán összelapátolta az ázsiai forgalmazásban sikeres japán horrorfilmek (Ringu-trilógia, Turn, Dark Water, Kaosu, Yogen stb.) jogait, majd áttaligázták őket Hollywoodba, és kiterítették a nagy stúdiók számára: íme, tessenek válogatni. A Kör közönségsikere meghozta a beruházási kedvet, sorban készülnek az újraforgatott változatok, legfrissebb az eredetiben Hideo Nakata által rendezett Dark Water. A Touchstone Pictures (=Disney) fejesei Walter Salles brazil vendégmunkásra (Che Guevara, Központi Pályaudvar) bízták a dirigálást, a szereplőket is gondosan válogatták; a Cannes-ban fesztiváldíjat nyert rendező ez alkalommal Oscar-díjas, vagy „csupán” első osztályú színészekkel gazdálkodhatott, a castingot kritika nem illetheti. A főszerepet játszó Jennifer Connelly hibátlan jócsaj, intelligens és gyönyörű, John C. Reilly és Tim Roth vitán felül remek kvalitású színészek, de még a gyermekkorú Ariel Gade sem rí ki az impozáns gárdából, a Sötét víz azonban a minőségi emberanyag ellenére is intő kudarc. Hideo Nakata filmje középszer felé húzó, mégis hangulatos és elegáns, szimpátiát keltő alkotás volt, az eredeti csendes, sötét atmoszféráját azonban itt sikerült nettó unalommá zülleszteni. Egy egyedülálló, traumák által megedzett anya oltalmazza gyermekét a lepukkant apartmanban garázdálkodó lidérc ellen, a lakás furcsa zajokat és zörejeket hallat, fekete víz gyöngyöz, majd csöpög, végül pedig folyik a plafonból és a falakból, a gyönyörű Jennifer Connelly tocsog a sötét szubsztanciában, 90 unalmas percen át néz farkasszemet a riasztó rejtéllyel, majd az utolsó negyedórában – hurrá – rendeződik a helyzet. Nagyon meg kellene ijedni, mert szabadon jár-kél a kísértet, áll a lakásban a fekete víz, de nem megy – annyira halovány, annyira érdektelen, annyira unalmas, annyira gyatra próbálkozás ez.
Ha minden igaz, a következő Hideo Nakata remake a Kaosu (Chaos) lesz. Alig várom, de tényleg.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2005/09 60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8382 |
| előző 1 következő |   | új komment |
| midas | #1 dátum: 2005-12-12 17:50 | Válasz |
| nekem az a bajom az ilyen kaliberű és érték-prioritású szösszenetekkel, h a filmet a kritikusi szűrő oly módon polarizálja, h az a nézőhöz -szándéka szerint- már el sem jut. (=szerepzavar?)
nem hiszem, h az lenne a feladata(?) egy kritikusnak, h nettó unalomról értekezzen, sőt, azt állítsa, a film 90 percen keresztül volt unalmas. mert ha ez a film az lenne, és ennyire az lenne, a touchstone pic. kis se adta volna, és nem jegyezné az a társaság, aki jegyzi. mert jó lett volna, ha említésre érdemesnek tartatik, h a kiindulópontot jelentő novella szerzője ismét kôji suzuki; ugye az ő írásaiból készítette a ringut nakata hideo, aki itt forgatókönyvileg érintett, és akit szintén a filmvilág -bár 2003as- hasábjain nevelős zoltán még sokra tart, ahogyan a brüsszeli filmfeszt is egy ezüst holló erejéig - ugye ő jegyzi a film 2002-es eredetijét. ahogyan nevelős zoltán még komparatíve "méltatta" a kört, úgy itt ennek az összemérésnek nyoma sincs, ám mindezek ismeretében ezt az unalomba fulladás mellékhatásának is tekinthetjük. ..elképzelem, ahogy egy "dawn of the dead" típusú horrorfilmben az unalomba belefulladt kritikus-zombikat elriasztott nézők hada regulázza 90 percen át nagykaliberű érték-töltetekkel.. mégha szimbolikusan is, ohne vér. nekem teccene. | ||
