Szuperhősök

Batman: Kezdődik!

Batman: Újratöltve

Géczi Zoltán

Rekonstruált mítosz, avagy félelem és reszketés Gotham Cityben.

A Batman-sorozat Tim Burton által dirigált, nívós nyitányát Joel Schumacher elbaltázott duplázása fordította át szánalmas kabaréba, a fatális tévedések korrigálása pedig egy brit párosra, Christopher Nolanra és Christian Bale-re hárult.

Nem csekély ok szükségeltetett hozzá, hogy a képregény történelmének egyik legismertebb figuráját nyolc éven át mellőzze a mozivászon. Márpedig ennyi idő telt el a Joel Schumacher által rendezett, katasztrofálisan infantilis, egyszersmind visszataszítóan csicsás Batman és Robin óta; Gotham City álruhás őrangyala utoljára ’97-ben tűnt fel a mozikban, azóta néma csend és sűrű bizonytalanság övezte a karaktert. Természetes, hogy a Warner Bros nem hagyhatta parlagon heverni a nagy értékű franchise jogait, a klinikai halál állapotába süllyedt legenda rehabilitálása azonban hosszú éveket igényelt, mert egy újabb blamázs bizton lemészárolta volna Batman legendáját, és végleg pontot tett volna sorozat végére.

A mítosz feltámasztásának kényes művelete biztos kezű és józan gondolkodású direktort kívánt, akire Christopher Nolan személyében lelt a stúdió. Az alig 35 éves rendező fiatal kora ellenére is megbízható felmentőseregnek ígérkezett, hisz korábban alacsony költségvetésű szerzői filmekkel (Following, 1998; Memento, 2000) és sztárokkal forgatott amerikai bérmunkával (Álmatlanság, 2002) egyaránt demonstrálta hozzáértését, a Bob Kane által teremtett Batman-univerzum iránti elkötelezettsége pedig közismert. A Warner Bros – bizalma jeléül – teljes körű kreatív szabadsággal ruházta fel őt, így Chris Nolan átírhatta a forgatókönyvet, kedvére válogathatta a szereplőket, elvégezhette a végső vágás műveletét, miként a díszleteket is belátása szerint alakíthatta – egy személyben vált hát a Batman: Kezdődik! művészeti felelősévé.

A rendező érezhette, hogy ez a játék legfőképpen az ő bőrére megy, s ha nem tudja harmonizálni saját szakmai igényeit a stúdió által megkövetelt kereskedelmi megfontolásokkal, úgy hosszú időre elfeledheti a nagy költségvetésű produkciókat, vagy rosszabb esetben akár Hollywoodból is kibútorozhat. Miután Joel Schumacher és stábja kis híján kivégezte a halhatatlan képregényhőst, Chris Nolannak nem volt más lehetősége, mint radikálisan átformálni Batman figuráját, egyszersmind szakítani a lehasznált elemekkel, könyörtelenül szétszedni és újból összerakni a mítoszt. A rendező tehát nagygenerált rendelt el, lecserélte a híres emblémát és a teljes színészgárdát, megváltoztatta a környezetet és az eszközparkot, a vizuális látványosságok helyett pedig a figurák jellemvonásaira és személyes motivációira koncentrált.

Azt, hogy az új címszereplő telitalálat, már a film bemutatása előtt is sejteni lehetett. Christian Bale (Amerikai Pszicho, 2000; The Machinist, 2004) távolságtartó intelligenciája és erőteljes jelenléte, szunnyadó agresszivitása és hűvös tekintete komoly, legfőképpen pedig emberi karaktert ígért – szemben Michael Keaton cinikus szuperhősével, Val Kilmer tétova játékával, vagy George Clooney hiteltelen bénázásával –, de most, a bemutató után már egyértelmű, hogy köröket vert a konkurenciára. Christian Bale Sötét Lovagja egy pánikbetegséggel és változatos félelmekkel küszködő, menthetetlenül hasadt személyiség, másfelől rémisztően bestiális, taktikus és bosszúvágytól fűtött harcos; míg Bruce Wayne elegáns öltönyébe bújva sármos, ám végtelenül magányos és tragikus emlékekkel terhelt pénzarisztokrata.

A rendező törekvése, hogy hiteles, komplex személyiséggel ruházza fel a köpenyes bosszúállót, sikerrel járt, miként Chris Nolan realizmus iránti igénye is kielégíttetett. Az új Batman nem holmi emberfeletti erővel bíró, sebezhetetlen szuperhős, ki egykoron volt: ez alkalommal nem egyszer helybenhagyják, de az is megesik, hogy sebesülés miatt mentésre szorul. Partner hiányában nem csupán a megtorlás végrehajtása, de az akciók előkészítése is rá hárul, vagyis kémkedik és adatokat gyűjt, gazdasági összefonódások és alvilági kapcsolatok után nyomoz. A küzdelmek koreográfiája nemkülönben hatalmas váltást hozott, kemény belharcok, durva horgok és könyöklések, reccsenő csontok és szakadó inak, hatékonyság a stílus felett; „Ez nem tánc!”, inti meg Duncan (Liam Neeson alakítása kiérlelt és visszafogott) fiatal tanoncát, mikor Bruce Wayne a kung fu-filmekből ismerős, látványos mozdulatokkal próbál védekezni a ninja-mester heves támadásai ellen, persze sikertelenül. Hasonlóan örvendetes jelenség a digitális technika tudatos visszaszorítása; tudvalévő, hogy Chris Nolan utálja a bitekből épített hamis varázslatot, ezért a nagyteljesítményű munkaállomások csak akkor avatkoztak be a mozgóképbe, mikor az tényleg elkerülhetetlennek bizonyult, a számítógép által generált részletek pedig nem ütnek el a mozi természetes szövetétől.

Maga a forgatókönyv nem szolgál, nem szolgálhat ilyesféle meglepetésekkel. Batman-sorozathoz forgatókönyvet írni éppoly lehetetlen kihívás, mint James Bond legújabb kalandját papírra vetni – a szabályok szigorúak, a cselekménynek a konvenciók medrében kell folynia –, az ötödik epizód története azonban új elemekkel is gazdagítja a terjedelmes legendáriumot, ily módon ágyaz meg a második széria számára. Felettébb örvendetes, hogy a hosszú expozíció végre-valahára hitelesen ábrázolja a gyermekkori traumát (a denevérek lakta barlangban eltöltött órák feldolgozhatatlan sokkélménye), félreérthetetlenül tisztázza a figura motivációit (Bruce Wayne pánikbetegségét, gyenge és esendő önmagát okolja szülei haláláért), hitelessé teszi a technikai részleteket (a Batman által használt szuperkütyük a családi cég fegyverfejlesztési osztályáról származó kísérleti prototípusok), és bemutatja a Tibetben történt eseményeket. Az árnyharcosok által lakott, külvilágtól elzárt kolostorban töltött idő a történet korábban mellőzött, ám kulcsfontosságú szekvenciája, hisz a múltja elől menekülő, rémálmok által gyötört Bruce Wayne ekkor részesül az intenzív pszichoterápiaként is szolgáló, könyörtelen ninja-tréningben. Miután a fiatalember titkon visszatér Gotham City-be, szembesül a várost uraló zűrzavarral, korrupcióval és bűnnel, s bár választhatná a gazdag playboyok gondtalan életét, alaptermészetéből adódóan kutakodni kezd, és olyan ellenségekre tesz szert, akikkel szemben nem vívhat nyílt küzdelmet – ekkor, egyéb lehetőség híján, létrehozza saját sötét alteregóját, kit sem törvények, sem morális megfontolások nem kötnek gúzsba. A hagyományok tiszteletben tartása, illetve a dramaturgia kibontása végett kapunk néhány gonosz antagonistát (Scarecrow szerepét az ír Cillian Murphy, a terroristavezér Ra’s Al Ghult a japán Ken Watanabe alakítja, a legfőbb konspirátor személye viszont maradjon titokban), egy fáradt szövetségest (Gary Oldman rutinból hozza a prosztóbajuszos, szürke és reményvesztett nyomozót), illetve egy csipetnyi romantikát (Rachel Dawes kurta szerepében Katie Holmes szépeleg). A jó ízléssel válogatott mellékszereplők közül legfőképpen a családi komornyikot (Alfred) játszó Michael Caine, illetve a csendes és bölcs fejlesztőmérnököt (Lucius Fox) alakító Morgan Freeman emelkedik ki; ingujjba rejtett ászok, öreg profik ők, jelenlétük bármely filmnek hasznára válik.

Összegezve a tanulságokat, a Chris Nolan által jegyzett Batman Begins imponálóan józan és letisztult, gondosan megírt és megrendezett, színvonalas színészi alakítások által életre keltett, meglepően realisztikus mozi. A hollywoodi blockbusterek debilitásával szemben nyugodt szívvel nevezhető intelligensnek, nem csúszik át totális CGI-tragédiába, ráadásul porba gyalázza az utóbbi időkben bemutatott, rosszabb esetben életképtelen (Elektra, Daredevil, s mi tagadás, a Fantastic Four sem ígérkezik valami fantasztikusnak), jobb esetben feledhető és/vagy érdektelen (Spiderman, X-Men, Hellboy) képregény-adaptációkat – különösebb meglepetésekkel azonban nem szolgál. Rendezői koncepció, jellemábrázolás és formai kivitelezés terén ugyan komoly fordulatokat hozott a sorozatban, egyébiránt követi az eredeti irányvonalat, tehát az előző tételek által teremtett szabályrendszer radikális átírása ismételten elmaradt. A Batman: Kezdődik! legfőbb érdeme a szembeszökő hibák hiányából fakad; rontott gyakorlatokról, csúnya botlásokról nem beszélhetünk, a film mégsem bír átütő erővel, nem hagy mély nyomot a nézőben, és sajnálatos módon az igazán eredeti megoldások is hiányoznak belőle. Ennek megfelelően ki-ki saját álláspontja szerint minősítheti, mert azon ritka alkalom állott elő, mikor a verdikt tényleg csak ízlés dolga: a cinikusabb kritikusok akár a vizes lepedőt is ráhúzhatják, a kiéhezett rajongók pedig vígan méltathatják a mozi nyilvánvaló erősségeit.

Meghaladva a pro és kontra érveket, be kell látni, hogy Chris Nolan csapata tisztességes munkát végzett, mert kivontatták a legendát a minősíthetetlen butaság mocsarából, és olyan alapot teremtettek, melyre felépíthetők az új ötletek és a rendhagyó dramaturgiai megoldások, vagyis lehetőséget ad a franchise okos továbbgondolására. Ez volna hát a mozi legfőbb érdeme: a Batman Begins az utóbbi epizódok riasztó lejtmenete után ismét méltó a filmbarátok figyelmére, és okot ad az óvatos derűlátásra.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2005/09 16-17. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8364

Cikk értékelése:

szavazat: 929 átlag: 5.52

előző 1 következő

új komment

hb	#3 dátum: 2005-09-11 16:09	Válasz
igen, sejtettem, hogy valami ilyesmi lehet. sajnos csak neten olvasom most a dolgot (igy pedig Varro ur cikket csak reszletben), ezert kerdeztem meg megis. amit pedig papirforman olvasok eppen, az a the dark knight returns, amit egy kozkonyvtarbol kolcsonoztem ki, ugyanis itt egy koszos videki kisvarosban is kulon polca van a kepregenyeknek a konyvarakban... (ja esolyanok voltak mellette mint: p. auster city of glass-ja, illetve kafka atvaltozasa - asszem van meg mit bepotolnunk otthon)

hb	#1 dátum: 2005-09-09 09:29	Válasz
(elnezest az ekezetek hianyaert, nem magyarorszagrol irok) melyentisztelt G. ur! ugyan csak par eve vagyok olvasoja a lapnak es az on nevevel eloszor a katsuhiro otamo cikk alkalmaval talakoztam, azota is sasszemmel figyelem az irasait. elegge nyilvanvalo, hogy a comics-ok, mangak es egyeb "uri mulkatsagok". kerdesem hat pofonegyszeru: miert nem esik szo a cikkben az eredeti forrasrol? annyira at lett gyurva az anyag, hogy folosleges belemenni? (itt, angliaban nemreg megjelent egy batman begins comics, gondolom akkor ez mar csak a film utan szuletett, futtaban)